PoliTech

Sokan úgy gondolják, hogy mutassanak bármit a közvéleménykutatások, a szavazófülkében majd előjön az egyszerű amerikaiak rasszizmusa, s Obama veszíteni fog. Érdemes hát körbejárni a kérdést.

A jelenségnek neve is van: Bradley-effektus. Az eset 1982-re datálódik vissza, amikor is Tom Bradley, egy afro-amerikai kormányzójelölt az előzetes felmérések és az exit-pollok ellenére (melyek őt hozták ki győztesnek) vereséget szenvedett George Deukmejian ellenében. A népszerű elmélet szerint Bradley vereségre volt ítélve, ugyanis sok választó bár azt válaszolja, hogy fekete jelöltre fog szavazni, mégis a fehér jelöltet támogatja. A jelenség szerint tehát röviden a fekete jelölt alul-, míg a fehér jelölt felülteljesíti a közvéleménykutatásokban mérteket, mivel - ahogy Doktor House mondaná - az emberek hazudnak.

Bár a forgatóköny könnyen elképzelhető, sokan mégis elutasítják, hogy a vereség oka a leírt jelenség lenne. Mervin Field (California Field Poll) cége 7%-os Bradley előnyt mutatott korábban, de miután részletesen analizálta a versenyt arra a következtetésre jutott, hogy a vereség oka sokkal inkább három dologra vezethető vissza:

• Alacsony részvétel a nem-fehér szavazók között
• A távolról szavazók magas aránya (absentee voter, lehetőség van a szavazatot korábban vagy máshonnan/máshol leadni, nem a szavazófülkében)
• Egy népszavazási kérdés a fegyverkorlátozásról a szavazólapon

Blair Levin, aki maga is dolgozott Bradley 1982-es kampányában egy NYT op-ed-ben hasonló következtetésekre jut. Ő szintén a fegyverkorlátozási kérdést, valamint a távoli szavazásra épített republikánus programot okolja a vereségért, mely százezres nagyságrendű Deukmejian szavazatot eredményezett.

Bár valószínűleg nem önmagában a Bradley-effektus volt az ok, én mégis hajlamos vagyok azt mondani, hogy igenis százalékokban kifejezhető hatása volt az eredményre - ugyanakkor a fenti tényezőkre is szükség volt a vereséghez.

A Bradley-kampány azonban régen volt, két és fél évtized alatt pedig sokat változott az ameriaiak mentalitása. Logikus tehát, hogy közelebbi versenyeket is megnézzünk. Ennek kapcsán parázs vita alakult ki Bill Greener és Nate Silver között. Greener több 2006-os választás is megnézett, s arra jutott, hogy bizony a fehér jelöltek - még ha veszítettek is - jelentősen túlteljesítették a választásokat, míg a feketék alulteljesítettek. Az érdekes rész, hogy Greener szerint a bizonytalan szavazók körében számít igazán a Bradley, akik még nem tudják - vagy éppenséggel nem mondják meg, hogy kire fognak szavazni. Ezzel szemben Silver több problémát is felvet. Legfőbb érvelése (amellett, hogy Greener csak egy-egy kutatást vizsgált, s ehelyett érdemes a kutatások átlagát venni), hogy míg Greener csak 4 versenyt nézett meg, volt egy ötödik is, ahol a fekete jelölt republikánus volt. Íme a táblázat a versenyekről:

Silver felhívja rá a figyelmet, hogy a két fekete jelölt, aki a felméréseknél lényegesebben rosszabbul szerepelt (Ken Blackwell és Michael Steele) republikánus volt. Mivel pedig 2006 ugye a nagy republikánus bukta éve, ezért nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a Bradley-effektusra nézve (legalábbis nem ezekből a számokból, hiszen nem csak a fekete republikánusok teljesítettek rosszabbul, hanem mindegyik republikánus).

Egy harmadik fél, aki bekapcsolódott a vitába Sean Oxendine. Oxendine egyet ért Silver-rel azzal kapcsolatban, hogy Greener rossz módszertant alkalmazott a kvk-k kiválasztásánál, azonban mégis úgy látja, hogy Silver saját adatai bizonyítják a Bradley-szerű-effektus létezését. Silver saját táblázatából ugyanis kiderül, hogy míg a fekete jelöltek csak átlag 1,6%-al teljesítettek jobban a vártnál, addig a fehér jelöltek 3,6%-al, ami jelentős különbség. Ráadásul ha aggregáljuk a kutatásokat, melyek ezen öt versenyre vonatkoznak, akkor egy 10 ezer fős mintát kapunk, alacsony hibahatárral, tehát 95%-os biztossággal mondhatjuk, hogy létezik a jelenség (a részletekért irány a cikk, itt most nem mennék bele a módszertanba).

Két szempontból érdemes még megvizsgálni, hogy miért is létezhet, illetve hol, a Breadley-effektus.

1. A válaszadók hazudnak? A fehér választók egyszerűen a politikai korrektség miatt mondják, hogy támogatnák a fekete jelöltet - szól az érvelés. Szerintem ez nem valósághű, sokkal inkább a bizonytalan szavazókra (akik nem tudnak vagy akarnak válaszolni a kvk-ban) kell leszűkítenünk a fals válaszadás tényét. Ráadásul a nem válaszolók általában a legszegényebb rétegek, akiknél a faji előítélet jóval magasabb, mint más társadalmi csoportok esetében.

2. A Bradley-effekt csak ott játszik szerepet, ahol faji kérdések is szerepet játszanak a kampányban (így pl. a bűnözés vagy a szociális segélyezés). Minden bizonnyal igaz, hiszen a faji túlfűtöttség könnyen vezethet a fehérek mobilizációjához. Legfőképpen pedig, ha nincsenek faji kérdések egy versenyben, akkor minimális szerepet játszi, hogy egy jelöt fekete, fehér, vagy bármilyen más népcsoporthoz tartozó (tehát a Bradley hatása is minimalizálódik). Daniel J. Hopkins, a Harvard professzore is hasonló véleményen van. Hopkins 1980 és az 1990'es évek közepe között vizsgált versenyeket, s úgy találta, hogy az azt követő időszakban, amikor a faji vonatkozású kérdések eltűntek, velük együtt távozott a Bradley-effektus is.

Említésre méltó még egy furcsa jelenség, amit fordított Bradley-effektusnak neveznek. E szerint a 2008-as jelöltválasztások arra engednek következtetni, hogy azokban a versenyekben, ahol magas volt a fekete lakosság aránya, Obama jobban szerepelt a vártnál. Nate Silver egy rendkívül érdekes regresszióanalízist készített a Bradley- és a fordított Bradley-effektusról. Lássuk az ábrát:

Két regressziót is láthatunk. Az egyik a vörössel jelölt, északi államok, ahol nyoma sincs sem a hagyományos, sem pedig a fordított Bradley-effektusnak. Ezzel szemben jól látható, hogy a déli államokban (kékkel jelölve) erős az összefüggés Obama támogatottsága és a fekete lakosság száma között. Eszerint minél több fekete él valahol, Obama annál inkább túlteljesíti a kutatásokat. Érdekes, hogy a dél és észak között ilyen különbség van, ennek oka pedig valószínűleg a kérdezés módszertanához vezethető vissza.

A fekete lakosság ugyanis valószínűsíthetően kevésbé meri megmondani egy fehér kérdezőnek, hogy egy fekete jelöltet fog választani. Ezzel szemben, ahogy Silver és mások is rámutatnak, az automatizált kérdezések képesek kiszűrni a Bradley-t (ugye itt nem fél a fekete válaszadó egy esetleges "megtorlástól"), valamint a "fekete hangú" kérdezők jóval magasabb támogatást jelentettek Obama-nak, mint a "fehér hangúak".

Rendkívül fontos tehát, hogy a Bradley-effektnek (ha létezik még egyáltalán) a bizonytalanok között van jelentősége. Az országos felméréseket tekintve ezek aránya 5-10% között mozog, Obama vezetése pedig 3-7%. Az, hogy minden bizonytalanra hasson a Bradley számomra elképzelhetetlen, bár valószínűleg kimutatható lesz McCain erősödése a végeredményben.

Én azt tippelném, ahogy már korábban is mondtam, hogy a végeredmény országos szavazatban 1,5%-on belül lesz, ebből 2-3% a Bradley miatt, a többi pedig a mozgósítási kampány okán. 10% alatti valószínűséget adok neki, de egy szűk országos győzelem is beleférhet McCain javára, de ezt majd az utolsó poll-ok alapján jobban meg tudom jósolni. Az is nagy kérdés, hogy a fordított Bradley milyen szerepet játszik majd olyan államokban, mint Gerogia?