PoliTech

A Demokrata Konvenció második napjának eseményei sem termeltek túl sok érdekességet. Megvoltak a kötelező beszédek, de nagyon váratlan megszólalás nem volt. A GOP azért kicsit több támadást kapott, de ezt sem vitték túlzásba. Lássunk azért néhány mondatot a főbb szónokoktól:

Hillary R. Clinton (elnökjelölt-jelölt, Szenátor - New York):

• "Akár rám szavaztatok, akár Barack-ra, itt az idő, hogy egyesüljünk - egy párttá, egy céllal"
• "No McCain" (talán ez nem igényel fordítást:))
• "Sokat tanítottatok nekem, megnevettettetek, néha pedig még meg is ríkattatok"
• "A támogatóimnak, a bajnokaimnak - köszönöm nektek"
• "Obama karrierje kezdetén olyan emberekért tett, akiket félresodort a globalizálódott gazdaság"
• "Obama befejezi az iraki háborút, hazahozza a katonákat"
• "John McCain a kollégám és barátom. Becsülettel és bátorsággal szolgálta hazánkat. De nincs szükségünk még négy évre az elmúlt nyolc évből"
• "Azt akarom, hogy a választás napján gondoljatok a gyermekeitekre és unokáitokra"

Mark Warner (volt kormányzó - Virginia):

• "Generációnk legfontosabb versenye megkezdődött"
• "Amerikában mindenkinek kapnia kell egy esélyt. Obama megérti ezt"
• "Nem a hibás szakpolitika a legnagyobb bajom Bush-al. Hanem hogy sosem használta ki a legnagyobb erőforrásunkat - az amerikai karaktert. Sosem kért minket, hogy álljuk ki valamiért...John McCain pedig ugyan ezt kínálja"
• "20 évet töltöttem az üzleti életben. Ha a stratégiád az, hogy elintézd a konkurenciát, nem húzod sokáig. Miért olyan nehéz erre ráébrednie Washington-nak?"
• "Ez a választás nem arról szól, hogy liberális vagy konzervatív, bal vagy jobb. Ez a választás a múlt a jövő ellen"
• "Biztos vagyok benne, hogy megnyerjük ezt a versenyt, és a magunkké tesszük a jövőt"

Ed Rendell (Kormányzó - Pennsylvania):

• "A republikánusok, miután megválasztották őket megszegték ígéreteiket"
• "Ki szavazott Bush-al az esetek 90%-ban? John McCain"
• "Az egyetlen zöld dolog McCain energiapolitikájában a dollármilliók, amit adókedvezményként megkapnak az olajtársaságok...És az egyetlen dolog, amit újrahasznosít majd: Bush hibás politikája"

Dennis Kucinich (elnökjelölt-jelölt, Képviselő - Ohio):

• "Mi demokraták ébresztőt fújunk Amerikának"
• "Nem engedhetünk meg magunknak még egy Republikánus adminisztrációt"
• "Az adminisztráció ki tudja nyitni a postánkat. De nem tudják felnyitni a gazdasági lehetőségeket. Követni tudják minden mozdulatunkat. De nem tudják követni a gazdasági változásokat"
• "Ez nem egy hívószó, hogy új irányba menj, jobbról balra. Ez egy hívás, hogy lentről felfelé menj"
• "Ébredj, Amerika. Ébredj Amerika"

Na de lássuk mit mondanak a szakértők.

"Nem voltam benne biztos, vajon otthon is ilyen bugyutának tartják a beszédeket, ezért felhívtam a nővérem, aki elmondta, hogy éppen annyira bugyutának tűnik otthonról, mint a Konvenció helyszínéről" - via Pdf

"(Warner) a biztonságra játszott, s ezalatt a hallgatóság jó néhány tagját elveszítette, akik inkább végigcsevegték beszédét" - via The Hill

"Akár elindulnak Clinton támogatói Obama-hoz a beszéd hatására, akár nem, HRC aligha tehetett volna többet" - via The Fix

Clinton tehát jó beszédet tartott, de még ez sem volt képes ellensúlyozni a többiek "bugyutaságát". Ami egyértelműen kitűnt ismét, hogy a dolgozó középosztály és a nők megszólítása a Konvenció legfontosabb feladata. Emellett a főbb témák: energia, egészségügy, Irak befejezése.

Érdekesség ezek ellenére is, hogy a Konvenció nézettsége 20%-al nőtt 2004-hez képest (ez a hétfői napra vonatkozik), tőbb adat a DailyKos-on.

És ha már blog, lássuk mi a helyzet a kollégákkal.

A Pdf jelenti, hogy a riporterek nem kapnak wifi-t a Pepsi Center-ben, van azonban konnektor. Eközben a bloggerek kapnak wifi-t a sátorban, de nincs konnektor. A bloggerek tehát gyorsabban tudnak jelenteni, mint a riporterek. Már ameddig le nem merül a laptop:)

A blogger élete sem fenékig tejfel azért. A MyDD ugyanis arról tájékoztat, hogy miközben a bloggereket sem engedik már be a számukra kijelölt szektorba, az ex-republikánus-szenátor John Danforth ott üldögél. Blogolni viszont nem blogol. Akkor mégis mit keres ott? Itt van róla kép is.

A tovább után pedig megnézhetitek a kiemelt beszédeket.

Itt van az ősz, itt van újra. Kezdődik az egyetem, a kocsmaszezon, de az ember pénztárcája nem bővül. Ha valaki dolgozni szeretne akkor pedig érdemes azt a szakmában megtenni, nem pedig a McDo pultjának rossz oldalán.

Mivel pedig ez egy politikával foglalkozó blog, álljon itt két hirdetés, amivel egy kis pénzt össze lehet kaparni.

Asszisztenst keres a Vision Consulting. Közgázosok ... bocsánat ... Corvinusosok valószínűleg előnyben. Mivel egyetemistáknak szól a kiírás, a pénz nem lehet túl sok, de mindenképpen egy olyan cég a Vision, ahol érdemes eltölteni egy hosszabb-rövidebb időszakot.

Fényképes önéletrajz és rövid motivációs levél mehet a vision@visionconsulting.hu címre.

Konkrétan gyakornoki felhívást tett közzé a Polgári Magyarország Alapítvány, mely ugyan lejárt már július 15-én, de egy próbát talán megér. Ha mást nem, átirányítanak a Nézőpont-hoz vagy Századvéghez. Amúgy is negyedévente vesznek fel 5 embert, tehát lassan jön a következő kiírás. A fizetés 50ezer/hó. Bővebb info itt.

1. Hillary Clinton, az este legfontosabb szereplője. Majd mindenki a megosztottságról beszél, s várják, hogy Hillary teljes vállszélességgel Obama mellé álljon. Itt halkan ismét megjegyezném, hogy szerintem ez a megosztottság enyhén fel lett fújva. Igaz persze, hogy jó néhányan nem szeretik Obama-t, ezen azonban Hillary néhány szép szava nem fog változtatni.

2. Mark Warner, Virginia egykori kormányzója. Halgassátok az ember szavait, aki hamarosan szenátor lesz.

3. Kormányzók - Ohio és Pennsylvania (fontos államok, szoros versennyel)

4. Szenátorok - Arizona (McCain hazája), Louisiana (ugye a dél), Kalifornia (pénz)

Talán nekem voltak túl nagy elvárásaim az első nap beszédeivel kapcsolatban.

Talán nem értem, mi az ami megmozgatja az amerikai elmét.

Talán nem áll elég közel hozzám a Demokraták ideológiája (oké, ez nem egy talán, hanem egy biztos).

De engem ez nem fogott meg. Nagyon nem. Lehet, hogy ez is egy olyan rendezvény, amin ott kell lenni, hogy teljesen átérezze az ember. Bár ebben nem hiszek. Hogy miért? Mert aki ott van, az kvázi a demokraták legkeményebb magja. Na meg a néhány republikánus provokátor, ahogy azt egyesek feltételezik... Az egész konvenció lényege, hogy bemutassák a jelöltet, egyesítsék a pártot, új szavazókat szerezzenek, nameg felbuzdítsák a párt híveit.

Cirkuszt kell adni a népnek, na.

Ebből egyik sem sikerült túl jóra.

Mert hát mit tudtunk meg Obama-ról? Hogy ő megújítja ámérikát (Pelosi). Hogy ő ugyanaz az az ember, aki 19 éve volt (Michelle). Hogy hisz a munka erejében (Michelle). Hogy Obama-val a remény ismét feltűnik, és tovább él egy álom (Ted).

Hmmm... Ez nem túl sok. Ha még valaki emlékszik Edwards feleségének beszédére 2004-ből, az tudja, milyen egy jó beszéd.

Oké, volt néhány szép pillanat is. Ted Kennedy-t tényleg becsülöm, amiért elment és még beszédet is mondott. Valóban legendás figura, bár nekem egyik Kennedy sem nagy kedvencem (jól van, meg lehet kövezni, de ez van). Az ő véleményére sokan adnak, a Kennedy név pedig örökké jól fog csengeni az Újvilában. Michelle beszédében is megfelelő arányt kaptak a munkásosztályhoz (és annak is női tagjaihoz) irányuló megjegyzések, ez meg ugye fontos.

Ettől eltekintve azonban nem sok mindent lehet említeni. A pártegyesítés eddig nem nagyon került szóba (igaz ez ma estére és Hillary Clinton-ra vár), bár szvsz kicsit fel van fújva ez a dolog. Sok minden szétszakíthatja a demokrata pártot (na jó, nem olyan sok), de a Hillary - Obama párharc nem egy ilyen tényező.

A hívek mozgósítása szintén nem sikerült. Ennek oka, hogy a legjobb mozgósító eszköz az indulatkeltés. Magyarul betámadni a jelenlegi kormányzatot, illetve McCain-t. Igaz a DailyKos szerint ez csak puskaport szolgáltatott volna a GOP számára, és megerősíti az Obama-ról kialakult képet, mely szerint ő csak egy "dühös, fekete radikális", én azonban sokkal keményebb hangot vártam az estétől.

Hogy mi volt mégis? Legyünk optimisták, és mondjuk azt, a pohár félig tele van. Ahogy a stadion is félig volt tele az est legnagyobb részében. Jobb, mintha félig üres lett volna, nem? Arról nem is beszélve, hogy több forrás szerint elég kihalt volt Denver, és a boltosok sem túl vidámak.

Na de ez van, várjuk a csodát ma este...

Elérkezett a hivatalos nyitány!

És egyből egy szenzációs hír, via DailyKos: Edward Kennedy szenátor is részt vesz ma este a Konvención! A szenátornál nemrég agydaganatot diagnosztizáltak, az amerikai politika legendás alakja azonban ennek ellenére is ott lesz.

A vezérszónok ma Michelle Obama lesz, a demokrata elnökjelölt felesége. Készüljünk a szívfacsaró mondatokra (szarkazmus!).

Akikre még érdekes lesz odafigyelni:

• Howard Dean, a DNC elnöke
• Kathleen Sebelius, Kansas állam kormányzója
• Nancy Pelosi, a Képviselőház elnöke
• Manuel Diaz, Miami polgármestere
• Jesse Jackson, Jr., Illinois képviselője
• Jimmy Carter, az Egyesült Államok volt elnöke

Itt van még egy alkalmazás, mely bekapcsolódott a politikai játszmába. A Digg-en kérdéseket tehetünk fel politikusoknak, s a legtöbb szavazatot kapott kérdéseket Jay Adelson CEO személyesen felteszi majd. Bővebben itt.

Aki pedig szeretne kérdést feltenni Nancy Pelosi-nak, az itt teheti meg.

Megkezdődött a Demokrata Konvenció, bár a mai nap még elég unalmas - kivéve ha valakit érdekel a wellness vagy éppenséggel a nyugdíjasok biztonsága szimpózium. Éppen ezért megpróbálok egy kis összefoglalót adni arról, hol és mit érdemes nézni/olvasni/hallgatni annak, akit érdekelnek az események, valamint milyen érdekes újítások jelentek meg négy évvel ezelőtthöz képest.

Kezdjük az utóbbival. A C-SPAN hírcsatorna elkészítette a konvenciókra honlapjait (egyet a demokrata, egyet pedig a republikánus gyűlésre. Az oldal egyértelműen sikert aratott a bloggerek között. A TechCrunch, ami egyenesen a legrosszabb csatornának titulálta eddig a C-SPAN-t rendkívül pozitívan nyilatkozik a két honlapról: "valószínűleg ez lesz a legfrissebb információkkal rendelkező oldal".

Csak néhány a honlap újításai közül:

• Online nézhető, beágyazható videók
• Keresési lehetőség a videók között
• Twitter feed-ek
• YouTube oldal és Qik videók
• Tagállami és nemzeti blogválogatás
• Élő adás

És ez csak néhány, egy elég jó összefoglaló olvasható itt a blog, p.i.-tól.

Akit annyira nem érdekel az élő adás, és amúgy is kívülről tudja a YouTube top10 videót, annak érdemes ellátogatni ide. Rengeteg videó, beszédek, stb., külön Dem és GOP oldalak. Na meg egy érdekes kis verseny, ahol videón mondhatja el mindenki, miért is szavaz egyik vagy másik pártra. Azt azért halkan hozzátennén, hogy a YouTube most nem tett ki magáért túlságosan - bár ez magánvélemény.

Annak, aki jobban szeret olvasni - vagy egyszerűen csak lassú az internet-kapcsolata - itt van egy kis weboldal, ami - igaz nem kevés kritikával és szarkazmussal - blogol a denveri eseményekről. Ha másért nem, a részletes programért már érdemes ide látogatni:)

Hagyjuk azonban a "civileket", és vessünk egy pillantást a két párt konvencióknak szentelt oldalára. Íme a demokrata, itt pedig a republikánus. Nos, ahogy Katherine Miller fogalmaz a NextRight-on, ez most egy ritka győzelem a GOP számára. Elsőre talán furcsán hangzik, főleg miután az elmúlt hónapok semmi másról nem szóltak, mint a baltér fölényéről a jobboldallal szemben. Most azonban egyértelműen kitett magáért az RNC. Miller rendkívül jól összefoglalja a különbségeket, de azért kiregadok néhányat azok számára, akiknek a popup blokkoló leszedné az új ablakokat:)

• Míg a demokraták honlapja szinte befejezetlennek tűnik, rengeteg üres térrel és hibával, addig a GOP-é egy interaktív, információdús oldal
• A helyszínek bemutatása a demokratáknál egy linkgyűjtemény, míg a republikánusok esetében egy színes útmutató, változatos és hasznos tanácsokkal
• Nem utolsósorban pedig a GOP indított egy blogot, mely a konvencióval foglalkozik majd - ez teljesen hiányzik a demokratáknál
• Zárójelben: nekem a "támogatók" banner teljesen el van csúszva...

Ez számomra egyértelmű 1-0 a GOP-nek, de lehet vitatkozni.

Nos, a lehetőség adott, nézze mindenki a konvenciókat, hamarosan újabb bejegyzéssel jövünk.

Lassan megkezdődik a Demokrata Konvenció Denverben. A főbb eseményekről megpróbálok majd számot adni, bár a késői időpontok miatt lehet, hogy lesznek csúszások.

Hogy mi is fog történni?

Először is hivatalossá válik Obama elnökjelöltsége. Megkezdődik számára az elnökválasztási kampány - mármint hivatalosan. Így a jelöltválasztásokra gyűjtött pénzt most gyorsan el kell költeni. Biden alelnökjelöltsége is hivatalos lesz.

Emellett pedig a "technikai" dolgok. Elfogadják a pártplatformot (ez nagyjából egy alapprogramnak felel meg), valamint a következő választások jelöltválasztási menetrendjét és szabályait is felülvizsgálják.

Több infóval hamarosan, addig is mindenki aludja ki magát, hogy este sokáig bírja!

Off: Sajnos ez az augusztus gyorsabban eltelt, mint gondoltam... Jól látszik ez a bejegyzések számán is. Így egy hosszabb nyaralásról visszatérve azonban újra felpörög a blog - márha Isten és a főnök is úgy akarja. Az elmúlt heteknek is megvolt azért a haszna, hiszen így két hónap után végre sikerült megálmodni az irányt, amerre a blog menni fog.

Ehhez az új irányhoz kapcsolódóan elindul egy rovat, melynek névadója - hogy egy kis személyes vonalat is vigyünk a dologba - egyik kedvenc számom, az In the year 2525. Olyan technológiákról - főként online eszközökre gondolok itt - lesz szó, melyek az elkövetkező évtizedekben politikai hasznosíthatósággal bírhatnak majd. Alapvetően tehát egy előretekintésről, ha úgy tetszik jóslási kísérletről van szó.

Első kiszemelt: LBS (location-based services) - azaz helyszín-alapú szolgáltatások.

Az LBS lényege, hogy különböző programok segítségével - mint a Loopt és a Helio - a mobiltelefon bekapcsolásával az általunk felhatalmazott ismerősök - na meg persze a szolgáltató - láthatja tartózkodási helyünket. Végső soron ez a social networking, a GPS és az azonnali üzenetváltás egy mixtúrája. Az LBS-nek természetesen számtalan hasznosítási területe képzelhető el, melyeket Ellen Nakashima számba is vesz a Washington Post hasábjain, a közúti forgalom vizsgálatától a hirdetési piacig.

Természetesen az LBS jó néhány kérdést felvet a magánszféra védelmével kapcsolatban. Ezekről érdemes elolvasni Adam Thierer cikkét a TLF-en, aki egyenesen a következő tech-pánik forrásának nevezi az LBS-t. Mindent egybevetve azonban a szolgáltatás önkéntessége arra sarkall engem, hogy elvessem a cikkben leírt kételyeket - ahogy azt a szerző is teszi.

Ami azonban a fentieknél is érdekesebb, az a technológia politikai hasznosításának lehetőségei. Ennek két fő irányát én a hirdetésekben, valamint nagyobb csoportok koordinálásában látom.

Több a hajtás után.

Gyakran merül fel a politikai, valamint a piaci marketing és reklám összehasonlítása. Vajon egy politikust/programot/pártot ugyan úgy kell eladni, mint egy mosóport? Mint oly gyakran, a rövid válasz nem, a hosszú válasz azonban sokkal érdekesebb. Több különbséget is meg szoktak említeni, én két fontos distinkciót tennék.

Egyrészt, a politikai piacon sokkal nehezebb új terméket bevezetni, hiszen a politikai szocializáció fő időszakai a korai felnőttkorra lezajlanak, így a választók már többé-kevésbé stabil preferenciákkal rendelkeznek. Ennek megváltoztatása pedig jóval nagyobb forrásigényű, mint pl. valakit átcsábítani egyik cipő használatáról a másikra.

Másrészt a politikai "vásárlás" négyévente egyszer történik (mondjuk Magyarországon, máshol az éppen aktuális szabályozás szerint eltérhet). A pártok és politikusok persze mára folyamatosan reklámozzák magukat, a munak oroszlánrésze azonban a választást megelőző egy-másfél évben történik.

Harmadik elemként említhetünk még egy fontos tényezőt. Ez pedig a témák és felvetések végessége. Összehasonlíthatunk jónéhány országot, valószínűleg a négy vagy öt legfontosabb téma között ott lesz a gazdaság, társadalompolitika, szociálpolitika, egészségügy, manapság pedi egyre inkább a környezetvédelem. Többek közt ez is hozzájárul ahhoz, hogy egymástól távoli országok kampányaiban nagyon hasonló, vagy éppenséggel megegyező elemek jelenjenek meg. Na meg persze bizonyos esetekben ugyanazon tanácsadók alkalmazása, vagy egyszerűen egy bevált elem "koppintása" vezet nagyban egyező kampány-elemekhez.

Lássunk hát két példát, egy nagyon aktuálisat és egy régebbit - mindkettő magyar vonatkozású.

Az első példa McCain pár napja megjelent, "Broken" című hirdetése.

Figyeljük csak mit mond a narrátor a nyolcadik másodpercben!

"We're worse off than we were four years ago". Magyarul: rosszabbul élünk, mint négy éve. Hoppá. Ismerősen hangzik? Igen, igen - csak hogy stílszerűek legyünk. Ez bizony egy az egyben a Fidesz 2006-os szlogenének az angol változata. Ennek:

Ha hinnék a világméretű összeesküvésekben, akkor azt mondanám, hogy Rich Beeson magyarországi látogatása során fellelkesült a Fidesz kiváló kreatívjainak ötletén, s ezt egyből adaptáltatta a McCain-kampányba. Vagy az ötlet már régóta érett, s az amerikai tanácsadók passzolták le a Fidesz-nek 2006-ban. De nem hiszek az ilyen elméletekben. Talán tévedek, de szerintem ez az egy-a-millióból tipikus esete. Nemegyszer láttam már, hogy hasonló helyzetben két különböző csoport szinte tökéletesen megegyező ötletekkel jön elő. Itt is inkább erre tippelnék.

De nézzünk egy másik példát, ami viszont a már visszatettszést keltő koppintás kategóriájába esik. A szituáció: van egy női miniszterelnök-jelölt. Van egy konzervatív/kereszténydemokrata párt. És van nekik egy-egy hirdetésük.

Nézzük meg először a "koppintást", a tovább után pedig láthatjátok az eredeti változatot is:

Eljött a nyár hivatalosan is. Egy picit most mindenki lelassít, így természetesen jóval kevesebb az érdekes cikk. Ennek megfelelően ritkábban jön majd a linkajánlónk, ezt ellensúlyozva azonban bővebb tartalommal.

A héten terveztem megírni egy kisebb helyzetértékelést a magyar politikai pártok honlapjairól. Bevallom hősiesen, kénytelen lettem volna az MSZP-nek adni az első helyezést, ugyanis egy kiváló weboldaluk volt, szép grafikával, ötletes (és jelentős potenciált rejtő) funkciókkal - mint pl. a saját portréoldal - és még sok minden mással.

Az élet azonban - mint oly sokszor - közbeszólt. A Cócialista vezetés ugyanis reformindulatától vezérelve lecserélte honlapját. ERRE. Brghhhhh...

Hirtelen azt hittem, valami baj van. Jól írtam be a címet? Csekk. Valaki meghekkelte őket? Kis böngészés után kiderült, nem. Visszautaztam volna az időben néhány évet? Sajnos nem...

Mi történhetett hát? Irány a gugli, "mszp honlap megújul", enter. Semmi. Gondol, "új mszp honlap", enter. Semmi. A leginkább releváns találat még az előző honlap promója volt, egy februári cikk.

De hogy konkrétan mi a bajom? Lássuk csak.

- Kb. 6 éve is vállalhatatlannak számító grafika.

- Bármilyen web2 alkalmazás teljes hiánya.

- A párt elmúlt években felépített imázsából (eddig ugye a kispiroskocka) semmi - bár lehet hogy rebrandingre készülnek az elvtársak...

- A pártról semmi sem derül ki a nyitólapon, és alaposan körül kell nézni, ha információt akarunk róluk elérni (a régi honlapnak egyébként ez volt az egyik erős oldala, az oldalsó menü szinte csak erről szólt).

De ami ennél is érthetetlenebb. HÍRPORTÁL LETT AZ MSZP.HU! Igen kérem, nem tévedés, tessék odalátogatni, saját szemmel megnézni, állat padlóról felemelni.

De jöjjön egy kis összehasonlítás a szemléltetés kedvéért, nézzük meg az új MSZP címlapot, az Index-et, a Zoom-ot, meg mondjuk a Hírextrát.

Ugye??? Döbbenet, mondaná az egyszeri bulvár-riporter. "Sokkos állapotban a magyar webszakma!" - látom magam előtt a Blikk főoldalát.

Szerintem maga az a tény, hogy a felső menüben mind a négy oldalnál a "Címlap - Belföld - Külföld" trilógia jelenik meg, már régen rossz. Nem, a három hírportál esetében semmi gond ezzel (bár az ő összehasonlításuk is megér egy misét - ki lop ugye kitől?). Deviszont az MSZP-nél. Miért akar egy párt hírportál lenni?

Kicsit gondban vagyok most megvallom, mert ötletem sincs. Átsuhan a kobakomon egy-két gondolat. Hogy talán majd az emberek odaszoknak, és csak az ő általuk írt híreket olvassák. Bullshit, hogy finoman válaszoljak. Esélytelen, hogy átlagos emberek csakis a pártlapot olvassák. Ennek a '40-es évek óta vége. Aki már odáig eljutott, hogy gép bekapcs-internet rákattint, az nem fog alacsony színvonalú, pártköntösbe bújtatott híreken leragadni. Lehet, hogy benéz ide, de megy is majd tovább. Marika néni a hetedikről talán nem állna odébb. De ő nem internetezik. Meg a gázáremelés miatt amúgy is éppen a Fidesz-felé flörtöl...

Azon már fenn sem akadok, hogy egy videó, és NULLA, azaz zéró kép van feltöltve. Nem lehetett volna kicsit előre gondolkodni? Na mindegy, ez tényleg a legkevesebb...

Lehet egyébként, hogy olyan vagyok, mint az egyszeri ember, aki posztmodern performance-t lát egy newage színházban. De valahogy nekem nem jön be, ha festéket spriccel valaki a seggéből. És nem jön be ez a honlap sem.

Értetlenül állok, és várom, hogy valaki megmagyarázza. Jöjj el, ó messiás, és hozz világosságot!

Az említett rangsort egyébként össze fogom állítani, de tuti, hogy az MSZP hátrasorolódik. Amúgy meg tudom, hogy a dobogó senkit sem érdekel, mindenki csak a szamárpadra lesz kíváncsi. És hogy az igazat megvalljam, a lista végén tényleg erősebb a verseny:)

Ismét alkotott a jibjab, akik szerintem a legviccesebb kampány-paródia videókat készítik.

Ideje kampányolni - mondják el nekünk dalban, személyesen Bush, McCain, Barack és még sokan mások.

"Like the change we must change to the change we hold dear. I really like change, have I made myself clear?"

A tovább után pedig vár rátok két másik videó, egy Arnold 2003-as kampányáról, egy pedig a 2004-es elnökválasztásról.

A kezdeti lelkesedésem bár nem csökkent, de az utóbbi időben a hétvégéimet rendszeresen külföldön töltöm, ami jelentősen megnehezíti a posztolást. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy adok nektek egy egész hétvégére szóló olvasmányt, így a kecske is megmarad, meg a káposzta is jóllakik.

A Personal Democracy Forum-nak nemrég jelent meg egy esszégyűjteménye, "Rebooting America" címmel.

The Internet is putting individual voters, and networks of activists, in positions that used to be the sole reserve of professionals. Today anyone can be a reporter, a fundraiser or a community organizer; all it takes is an Internet connection and a compelling message. And so we wondered: as the Internet revolution hits the institutions of American democracy, how might it change things for the better?

Számos szerző tanulmányait olvashatjuk benne, többek közt Newt Gingrich, Andrew Rasiej vagy Joshua Levy tollából.

We invited a variety of interesting, creative thinkers spanning the political spectrum and the generational divide, and from a variety of different professional perspectives, to write essays for this anthology.

Jó olvasást mindenkinek, nemsokára látjuk egymást.

A Rebooting America elérhető pdf formátumban itt. 

 Our future does not have to be a continuation of the past or the present. We can create a new and better course—we just need to imagine it first.

Nagyjából egy hónapja folyik az elnökválasztási kampány országos televízióban, s mind Obama, mind pedig McCain számos kampányfilmmel rukkolt elő. Bár minden bizonnyal számos meglepetés vár még ránk, néhány tanulságot és trendet máris le lehet vonni. Öt-öt kampányfilmet veszek most alapul, ezek időrendi sorrendben: McCain részéről "Global", "Purpose", "Love", "God's Children", illetve a "Words" - igaz utóbbi negatív spotként kissé kilóg a sorból. Obama esetében az öt film: "Country I love", "Dignity", "New Energy", "America's Leadership", és a legfrissebb: "Changing world"

1, Egy spot nem elég! Jól látható, hogy az eddigiek alapján mindkét jelölt igyekezett a nagyobb témákkal kapcsolatban két videóval is kijönni. Obama esetében ez a "Country I Love" és a "Dignity", melyek egyszerre bemutatkozó/élettörténeti videók voltak, s próbálták meg a clintonista középosztályt integrálni az obamániába; de ugyan így az "America's Leadership" és a "Chaning World", melyek kül- és biztonságpolitikáról szólnak. McCain-nél ugyan ez a helyzet a "Global"-lal és a "Purpose"-el, két energiapolitikai hirdetéssel. A hirdetések között nagyjából 10 nap telt el, kivétel a két Obama bizt.pol. hirdetés - utóbbinak oka valószínűleg az, hogy Obama megpróbálja meglovagolni az utóbbi napok róla szóló cikkeit a témában (melynek egyik fő kiváltója az elnökjelölt előkészületek alatt álló iraki útja, valamint nemzetbiztonsági megabeszédje). Érdekes, hogy míg McCain esetében az első film tartalmaz negatív képeket és utalásokat, addig Obama-nál mindig az első film pozitívabb, és az esetleges támadás ellenfele féle a második spot-ban szerepel.

2, Tartsd magad a központi üzenethez! McCain esetében a központi üzenet a haza szeretete és önfeláldozás, illetve reform és együttműködés; Obama esetében az önkiteljesítés (alulról jött és feltört) és remény, illetve az újabb hirdetésekben az együttműködés a republikánus Richard Lugar szenárorral (a két bizt.pol. hirdetés mindegyikében megjelenik Lugar), ezzel minden bizonnyal McCain hasonló üzenetét próbálja meg gyengíteni. Fontos, hogy az üzenetek egy szóra redukálhatóak legyenek, és jól illeszkedjenek a jelöltválasztások során épített imázshoz. Valószínűleg e téren sok változtatás nem lesz a későbbiek során (bár a jelenlegi "reform" helyett McCain megpróbálkozott a "leader we can believe in" jelmondattal, mely ugye nem ok nélkül emlékeztet minket a "change we can believe in"-re Obama-tól).

Hivatalossá vált a "netroots" kifejezés, ugyanis a Merriam-Webster szótár felvette szócikkei közé.

A 2003 óta létező szó hivatalos meghatározása: olyan grassroots (gyökérszervezet) aktivista, aki az interneten keresztül, különösen blogokon kommunikál.

Azt hiszem ez az újabb siker is jelzi, hogy az online kommunikáció igenis jelentős változásokat fog okozni a politikában, és számos további létező kifejezés netes megfelelője fog megjelenni a következő években.

Csak néhány ötlet: nettivist (net-activist), net-spot, vagy akár a leftosphere/rightosphere.

Egyéb ötletek?

Nemrég volt már szó a tech vs. stratégia kérdésről, de érdemes ezt egy kicsit továbbgondolni és a 2008-as elnökválasztásra alkalmazni. Meg lehet nézni a két kampány stratégia-videóját, elég sok a hasonlóság a kettő között. A technológiai részt nem említik - bár máshol találunk erre is utalásokat -, ezért gondoltam, hogy egy külön posztban lenne érdemes vele foglalkozni.

Hogy jobb megvilágításba kerüljön a jelenlegi helyzet időgépünkkel vissza kell repüljünk egészen 2004-ig. Ekkorra véglegesült ugyanis az a 72-órás program, amit már a 2002-es félidősben is teszteltek. Az utolsó három nap alatt történő mozgósításon alapuló program segítségével a Republikánusok (nem elfelejteni, hogy az iraki háború már több, mint egy éve tartott!) 20%-al növelni tudták szavazói bázisukat (igaz a Demokraták is értek el jelentős eredményeket). Bush szavazóinak száma 50-ről 62 millióra emelkedett, Kerry-re pedig 8 millióval több szavazatot adtak le, mint négy évvel korábban Gore-ra. Ez a négy milliós különbség javarészt a 72-órás programnak volt köszönhető, melyet azóta több országba exportáltak amerikai tanácsadók (egy speciális változata Magyarországon is megjelent a Fidesznél, igaz a kampánycsend és a részvételi listák titkossága miatt jelentősen át kellett alakítani).

Az elmúlt négy évben a Demokrata Párt sikeresen adaptálta a technológiát és már a 2006-os félidősön bebizonyosodott, hogy a két párt nagyjából egy szinten áll ebben. A GOP azóta is toldozgatja-foltozgatja a programot, jelentősen azonban nem tudták megújítani. Mindeközben a fejlesztési hangsúly áttevődött az online technológiák és az internet felé, amire a Demokraták hamar le is csaptak. Nem véletlen ez, hiszen az első országos politikusok, akik az internetre kampányukban jelentős hangsúlyt fektettek a demokraták közül kerültek ki (Clinton és Dean).

Míg tehát a GOP kénytelen egy négy éves technológiára alapozni, addig az amerikai baloldal már a holnap eszközeivel dolgozik. Lehetséges persze, hogy a csodafegyver ott lapul a Republikánus Párt 51-es körzetében, de nem túl valószínű. Egy ilyen technológiát ugyanis fokozatosan tesztelni és fejleszteni kell. 2006-ban nem láttuk jeleit, ahogy a jelöltválasztások során sem találkoztunk jelentős újítással. A Demokrata eszközök azonban jól láthatóak, s eddig is jelentős hatást gyakoroltak az eredményekre.

De melyek is ezek?

A technológiai fejlődés egyik sajátságos következménye, hogy ma már bármikor, bárhol rögzíthetik amit mondunk vagy teszünk, és ezt széles nyilvánosság elé is tárhatják. Conrad Burns republikánus szenátor nem kis öniróniával azt mondta: "Egyetlen mondattal el tudom pusztítani magam. Akár egyetlen szóval is". Nem mellékesen igaza is lett - bár nála több elszólással kevés politikus büszkélkedhetett.

Magyarhonban is akadt példa bőven kiszivárgott beszédekre. Ugye nem kell a leghíresebbeket kiemelnem? Na jó, legyen. Gyurcsány őszödi beszéde, Orbán beszéde a Kéri-fórumon, Kövér köteles beszéde, Mikola hordái, Horn megjegyzése, stb. És valljuk meg őszöntén, lencsevégre kaphattak volna még jópárat. Azt hiszem lassan nálunk is elérkezik majd az idő, amikor kamerával vagy telefonnal felszerelt önkéntesek járják az ellenfél rendezvényeit, reménykedve, hogy rögzíthetnek egy-két szaftos elszólást vagy bakit. A fent említett Burns-nek egyébként szinte saját árnyékává vált egy fiatal demokrata aktivista, akit a szenátor végül egészen megkedvelt. No comment:)

Az ilyen elcsípett szösszenetekből pedig kiváló kampányfilmek vagy egyéb anyagok készíthetők, nem is beszélve az online terjesztésben rejlő lehetőségekről (esetleg játékot csinálni belőle, de ezt már a fantáziátokra bízom). Ha valakinek kétsége lenne az ilyen felvételek - sajnos néha pletykák - erejéről, nézze meg mit alkotott az MSZP az Őszöd utáni önkormányzati választásokon, hogy mennyit esett vissza a Fidesz támogatottsága Orbán kiszivárgott mondatai után - bár jómagam még nem láttam/hallottam eredeti felvételt, ami nem kis mértékben zavar -, stb. stb. stb. Na persze szükséges a megfelelő köret és tálalás, de arra mindig akad vállalkozó szellemű önkéntes.

Jómagam nem vagyok a negatív kampány híve - bár elkerülni sajnos nem nagyon lehet - s különösen viszolygok a környezetéből kiragadott mondatoktól - kövezzetek meg de nekem pl. az őszödi beszéd is ez a kategória, igaz egy jelentős része valóban vállalhatatlan volt. Legtöbbször azonban úgy érzem, igenis megérdemelte a politikus. Nem vagyok már elsőáldozó, tisztában vagyok vele, hogy a politikusok hazudnak. Nem tetszik, de tudomásul veszem. Majd az X-emmel tiltakozom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne törnék ki sátáni kacajban, amikor ez napvilágra is kerül. Ha már hazudik ugyanis, akkor:

1. Legyen konzekvens

2. Ne buktassa le saját magát

Így viszont nem tudok másképp reagálni: aki hülye, szenvedjen. Megérdemli.

Lowell Feld és Nate Wilcox írtak egy könyvet Netroots Rising címmel. A könyv weboldalán blogot indítottak, ahová extra interjúk illetve hírek kerülnek fel. Érdemes olvasgatni.

Íme a júniusi eladások alapján összeállított toplista politikai könyvekből az USA-ban. Nem meglepő módon vezet Scott McClellan "What happened" című műve, melyben a volt Bush sajtós "kitálal".

A briteknél 20 ezer fontot nyerhet az, aki a közérdekű információk online közvetítésére új metódust fejleszt ki (pl. bűntérképek, iskolák értékelése, stb.).

Amerikában mostantól sms-ben is lehet bűnesetet bejelenteni, ráadásul egy speciális szoftver titkosítja a számunkat, így nem kell a későbbi következményektől tartanunk.

Egy érdekes cikk a fiatal online aktivisták védelmében. Vajon alacsonyabb rendű a netes aktivizmus a szemtől-szemben akciókhoz képest? Szerintem semmiképp, de olvassátok el és döntsetek ti magatok.

Változik a McCain csapat. Rick Davis kampánymenedzser hatáskörei jelentősen le fognak csökkenni (lényegileg a pénzgyűjtés és koordináció marad nála), míg a kampány jelentős részét Steve Schmidt fogja a kezében tartani. Schmidt egyből be is jelentette, hogy a Davis által forszírozott regionális kampányfőnökök pozícióját visszanyesik, és az országos szervezetet fogják megerősíteni.

Egy kimerítő cikk Hillary kampányáról. Kicsit hosszú, de érdemes eltenni hétvégére.

A "Veteránok a Szabadságért" - Vets for Freedom - 1,5 millió dollárt költ egy tévés spotra, mely a billegő körzetekben fog futni. Az üzenet lényege, hogy a stratégia működik, és győzelemre áll a csodás amerikai hadsereg Irakban...

Itt már röviden említettem, hogy mi lesz az új anti-Obama vonal. A demokrata politikust a párttal rendszeresen együtt szavazó konformistaként próbálják meg beállítani, szemben a republikánusokkal gyakran szembehelyezkedő McCain-nel - a stratégia sikerének főként a függetlenek közt van jelentősége. Most kijött az első tv-spot, ami ebbe a kampányba illeszkedik. Nézzétek:

Az egyik fő vitatéma az általam ismert kampányszakemberek között, hogy vajh a stratégia, vagy pedig a technológia számít igazán. Bár nem szeretem a beskatulyázást, mégis inkább a fiatalok állnak a tech pártjára, míg az idősek hagyományosan a mikor-hol paradigmában gondolkoznak, s ezt csak kiegészíti a mivel kérdés. Weberhez visszanyúlva ezek persze csak ideáltípusok, senki sem ignorálja teljesen a másik területet, csupán nagyobb hangsúlyt fektet egyikre vagy másikra - most eltekintek a szélsőséges esetektől, amik azonban kétségtelenül léteznek.

Én mindig is Machiavelli híve voltam, aki hitt abban, hogy a virtu segítségével a fejedelem (tehát a politikus) el tudja dönteni, hogy mikor melyik eszközt vagy tulajdonságát alkalmazza. Ha ezt a tanácsadókra vonatkoztatjuk, a virtu annak a képessége, hogy eldöntse a stratégiára, vagy éppen a technológiára helyezze a hangsúlyt. A kérdés tehát leginkább kontextuálisan értelmezhető, országonként és választásonként változhat. Egy helyi, vagy listás választáson inkább a technológia, a szavazók azonosítása és a mozgósítás játszhat döntő szerepet, míg egy országos, több választókerületes - esetleg multifázisos választásban - már a stratégiára helyeződhet a hangsúly. A leginkább meghatározó tényező itt a szűkösség, tehát a rendelkezésre álló erőforrások. Szűk erőforrások esetén - döntően itt az anyagiakra gondolok - felértékelődik a stratégia kérdése: hol kampányoljunk többet, hol vegyünk hirdetéseket, mennyire legyen kiterjesztett a kampány. Ha azonban jelentős összegek állnak rendelkezésünkre a stratégia veszít jelentőségéből, hiszen lehetőség van mindenhol egyszerre kampányolni.

A technológia természete különbözik ettől. Szűk erőforrások esetén szintén felértékelődik a szerepe, hiszen magasabb hatásfokú eszközökkel jelentős anyagi megtakarításokat érhetünk el. A különbség, hogy jelentősége az erőforrások bővülésével sem csökken - sőt, mint Obama példáján láthattuk maga a technológia döntő szerepet tölt be az erőforrások megszerzésében.

Sokat gondolkoztam az elmúlt időszakban az SZDSZ helyzetéről. Az utolsó kapcsolja le a villanyt - és hozza el az égőt - végítélet-érzéstől a liberális feltámadásig széles palettán válogathatunk jelzőkből a minipárt elmúlt bő éves teljesítményének leírására. Egyvalamit azonban le kell szögezni: lehet nem szeretni az SZDSZ-t - ahogy a magyar választók 95%-a gondolkodik - de kommunikációs tehetségük megkérdőjelezhetetlen.

Messziről indulok, de ami engem igazán érdekel a következő: mennyi tudatosság volt az elnökcserében? Tavaly márciusban éles vitákat folytattunk arról, vajon ki fog nyerni, s ez milyen következményekkel jár majd. Kóka és Fodor más irányvonalat adhattak a pártnak, ami a pártrendszer átrendeződéséhez vezethetett volna - miként az meg is történt. A fő vitatéma az volt, hogy ha nem jön be a megválasztott elnök programja, akkor lesz-e csere? Az időzítés mindenképp jó volt, hiszen ha egy éven belül cserélnek, akkor még mindig van egy fél ciklus az új arculat kialakítására. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kaptak egy éves tesztvezetést Kókáék. Ha valóban így történt, és számítottak egy esetleges cserére, akkor jól döntöttek, hiszen Kóka kapitány szépen falnak csapta az autót. Csak úgy repkedtek utána a testrészek, miniszterek, fb és igazgatósági tagok.

Találtak indokot is, a fantom-szavazók jelen(nem)léte tökéletes ürügy volt egy új választás kiírására. A végső lökést pedig minden bizonnyal a koalíciós szakítás adta meg. A madarasok támogatottsága addig is 2% (teljes népesség) illetve 3-4% (választani tudók ill. biztos szavazók) körül stagnált, de márciustól - tehát a koalíciós pártok perpatvarától kezdve - zuhanni kezdett. Ma egy százalékon vannak. Pontosan ott, ahol a MIÉP. Most 10 másodpercig lehet mosolyogni.

Az alább olvasható cikk a Méltányosság Politikaelemző Központ számára készült, ide kattintva megtekinthető pdf formátumban is.

Immáron több, mint két évtizede nyilvánvalóvá vált, hogy az információs technológia alapjaiban változtatja meg az általunk ismert világot. Ronald Reagen, az Egyesült Államok elnöke 1989-es beszédében az információra, mint „a modern kor oxigénjére” utalt, mely „áttör a szögesdróttal fedett falakon, keresztül megy az elektromos kerítéseken, s a totalitarizmus Góliátját a microchip Dávidja győzi majd le”. Abban az időben az internet még csak szárnypróbálgatásait végezte, mára azonban megkerülhetetlen tényező vált, s valóban Góliátokkal küzd – gyakran eredményesen. Az internet – s vele együtt az új média – szerepét a politikában sokáig mégis leértékelték. Még 2004-ben is, „az emberek furcsán néztek, ha valaki kimondta a blog szót, s azzal érveltek, Howard Dean az internet ellenére is veszített”. A 2006-os amerikai választások azonban megváltoztatták a politikai társadalom hozzáállását, s komoly munka kezdődött mind a magán-, mind pedig a tudományos szektorban az internet felhasználhatóságának és kihasználtságának vizsgálatára.

Kisebb kihagyás után újra itt vagyunk. Álljon hát itt néhány gyöngyszem az elmúlt napok érdekesebb híreiből.

Kampány 2.0-ból kormányzás 2.0 - azaz hogyan vigyük át a kampány technológiai fejlesztéseit az adminisztrációba.

Lassan kedvencemmé válik, így álljon itt egyből két cikk Pollnertől. Egy: régi és új média viszonya. Kettő: bloggyűjtő oldalak és a hazai blogtér.

Amit a jobbtér is becsül Obama-ban: az Obama-val ellentétes véleményt képviselők is az ő bloggyűjtő-oldalán szervezkedhetnek.

És még egy kis Obama. Miben különbözik Dean mozgalma, és Obama kampánya?

McCain kijött egy Facebook alkalmazással, amit bár néhányan szidnak, nekem alapvetően tetszik. Igen, valóban az Atarikat, meg a '80-as évek játékait idézi, szerintem a mai retro-mániában igenis jó ötlet egy űrbázis-jellegű játék.

Míg a Family Research Council abortusz témában támadja Obama-t, addig az NRA (Nemzeti Fegyver Szövetség) 40 millió dolláros keretet szán hirdetésekre, melyeknek egyharmada a demokrata jelölt támadására van félretéve.

Mindeközben kezd körvanalazódni a Republikánus "gyűlöletkampány" is (csak hogy Navracsics Tibortól idézzek). Obama-t konvencionális politikusként ábrázolják majd, aki McCain-nel ellentétben minden fontos kérdésben a párttal együtt szavaz, s általában a könnyebb utat választja.

Ja és kijött az új Obama hirdetés - immáron a második - amit ugyan abban a 18 államban adnak, ahol az első is ment. Ez már inkább gazdasági témájú, s egyértelműen a gazdasági visszaesés áldozataihoz szól (alsó-közép és közép-közép osztály). Nézzétek meg:

Sajnos ma elutazom, így vasárnapig nem lesz új bejegyzés. De hogy addig se unatkozzatok álljon itt egy videós összefoglaló a New York-i Egyetemen márciusban tartott konferenciáról, melynek témája az internet hatása az amerikai politikára.

Az előadók között szerepel Arianna Huffington (Huffington Post), Micah Sifry (TechPresident.com), Jay Rosen (NewAssignment.net) és Lisa Tozzi (The New York Times).

Jó szórakozást, hamarasan visszatérek.