Pár napja Konrád azon filózott, vajh meddig vergődik még el az iWiW. Így, ebben a formában, újítás nélkül. Gyakori téma ez egyébként az online közösségben, meg se tudom számolni hány cikket, vagy éppenséggel kommentet olvastam eddig, hogy milyen statikus, maradi, igénytelen ez az egész közösség. Vannak, akik a Facebook-os alkalmazásokat hiányolják, vagy éppen a korlátlanul feltölthető fotókat. Mások az egyedire szabható formát, megint mások pedig az új messiás eljövetelét várják. Az tény, hogy ha megjelenik a magyar nyelvű Facebook, akkor nagy veszteségei lesznek az iWiW-nek.
Ami viszont engem ennél sokkal jobban érdekel, az a politika megjelenése – illetve annak hiánya – az iWiW-en. Kis magyar közösségi oldalunknak ugyanis az a céges policy-ja, hogy ne engedjük be a csúnya pártokat, meg ne is legyen politizálás, mert hogy akkor összeomlik az univerzum. Ott vannak például a klubok, ahol bár találni néhány pártszervezetet, vagy baráti kört, alapvetően mégsem terjedtek el – jól mutatja ezt alacsony létszámuk is. Nem tudom azért, mert leszedik őket egy idő után, vagy mert nem társul hozzájuk semmilyen épkézláb funkció. De lehet, hogy csak igény nincs rá.
Mikor kezdett beindulni a WiW, a pártok persze azonnal felregisztráltak. Észre kellett venniük azonban egy kis idő múlva, hogy kíméletlenül lekapták őket. Én már akkor sem értettem ezt igazán. Miért kell azt gondolni, hogy a politika egy ilyen mérgező izé, ami jól elront maga körül mindenkit?
Alapvetően kontraproduktívnak tartom az ilyen hozzáállást, hiszen amíg el tudjuk fogadni, hogy a politika is része az életnek – sőt, szerintem egy jelentős réteg számára napi gondolkodnivalót biztosít – addig nem fog minket zavarni, hogy Julika néni a szomszédban mindig feltekeri a rádiót, ha a Ferenc beszél, vagy hogy Zolika magyar zászlós karkötőt hord. El kell fogadni – mert ez az igazság – , hogy a politika az egyik legnagyobb identitásteremtő tényező, ennélfogva normális, hogy az emberek ide-vagy-oda tartozzanak. És ezt megpróbálják kifejezni is, ha úgy tetszik, akkor éppen az iWiW-en.
Onnantól kezdve azonban, hogy megpróbáljuk démonizálni a politikát, s úgy felfogni, mint amit ki kell szorítani a társadalomból, Julika néni és Zolika is egyből gonosz pártkatonákká válnak, akik meg akarnak minket győzni arról, hogy csakis az ő útjuk a járható. Olyanok lesznek, mint a Hit Gyülekezete, akik kezünkbe nyomják a legújabb szóróanyagot, furán rángatóznak a rendezvényeken és még a pénzünk is kell nekik.
Engem nem zavar, ha az üzenőfalon valaki közzéteszi Fodor beiktatási beszédét, vagy Gyurcsány ellen ágál. Erről szól ugyanis a szólásszabadság. Elfogadom, hogy ő így gondolja. Én talán másképp. Elfogadom azt is, hogy megteszi, mert ez biztosítja az én jogomat, hogy közzétegyem, amit én gondolok.
A Facebook-on több olyan csoportnak is tagja vagyok, mely egy-egy párt, vagy politikus támogatásáért jött össze. Ez is polgári – vagy éppen civil – aktivitás. Az embereknek lehetőséget biztosít, hogy részt vegyenek a közéletben, elmondják véleményüket. Hogy hatásuk legyen a folyamatokra. Nincs ebben semmi démoni.
Utolsó kommentek