PoliTech

Épp most olvastam egy érdekes blogbejegyzést tegnapról, ahol a szerző azzal érvel, hogy az az olcsó területi listás mandátum, ahol kevés szavazóval lehet azt megszerezni. Ha tehát x megyében 10.000 szavazat, y megyében pedig 20.000 szavazat kell egy mandátumhoz, akkor x megyében érdemes ráhajtani, mert "olcsóbb" lesz a mandátum értéke.

Más - a magyartól eltérő választási rendszerben ez igaz is lehetne. Sőt, egy egyéni választási rendszerben mindenképpen igaz. Lista esetében azonban az olcsóságot nem az adja, hogy hány db szavazatra van szükség, hanem hogy hány százalékra.

(Megjegyzem, hogy még lista esetén is előfordulhat, hogy a kevés szavazó olcsóbb, ehhez azonban olyan feltételeknek kéne teljesülnie, mint hogy minden párt kizárólag direkt marketing eszközökkel kampányol, nem haszáln TV és rádiós hirdetést, valamint hogy csak két vagy három egyenlő támogatottsággal rendelkező párt versenyez a voksokért).

Régóta folynak viták a geo-targeting hasznosságáról, tehát hogy földrajzi (értsd választókerületi) alapon érdemes meghatározni, hogy hol mennyit fordítunk a kampányra. Így például érdemes lehet a szoros versenyekre sokat áldozni, míg a nagyobb különbségű helyekre kevesebbet (ezt - teljes joggal - sokan támadják, hiszen a szoros versenyben az egy ráadásként megszerzett szavazat sokkal többe kerül, mint egy olyan helyen, ahol nagyobb a különbség a két párt között, ésatöbbi).

Magyarországon azonban mindenképpen érdemes a módszert használni, ha nem is feltétlenül az egyéni OVK szintjén, de sokkal inkább a területi listák esetében.

A lényeg azonban az, hogy minél nagyobb egy megye (mármint minél több OEVK van benne), annál többet fordítsunk rá. Ennek oka, hogy a mandátumszerzéshez szükséges %-os eredmény annál alacsonyabb, minél több OEVK van egy területi listán. Így a legolcsóbb egy mandátum Budapesten (32 egyéni VK), majd Pest megyében (16 egyéni VK), BAZ (13 VK), végül SzSzB és Bács-Kiskun (10-10 VK).

Mindez azt jelenti, hogy Budapesten körülbelül 3,5%-os eredményel is lehet egy mandátumot szerezni, Pest megyében pedig 5% kell hozzá (ezen a két helyen tudott az MDF például 2006-ban területi listáról mandátumot szerezni). Ugye azért nem pontosan 100/OEVK szám, mert a számítási mód enyhén a kisebb pártoknak kedvez.

Így tehát jelenleg az LMP-MDF kettősnek éri meg leginkább, hogy ide koncentrálják az erejüket, mert kevesebb ráfordítással nyerhetnek 1-2 extra százalékot, mely mandátumot eredményez. Mígha a kis megyékre koncentrálják az erejüket, helyenként 20-25%-os eredményt kéne elérniük egy-egy területi listás mandátumhoz.

A lényeg tehát, hogy a magyar rendszerben mindenképpen a nagy megyékre érdemes koncentrálni, ahol a szükséges százalék könnyebben elérhető, mint arra, hogy viszonylag kisebb számú szavazót kelljen meggyőzni.

Rövid brüsszeli kitérő. Most újra itthon. Nagyjából szokásos minden, de a kagyló-én versenyben már 2-0 a kagylónak. Vajon kialakulhat allergia csak úgy? Remélem nem, mert jó pár éve a Chéz Leon kagylótál sültkrumplival a kedvenc étkem...

A kint töltött pár nap alatt volt néhány érdekes találkozóm, amik kicsit beindították az agyamat. Jó egyébként így a kampány alatt tartani néhány nap szünetet, az ember néha egészen más perspektívában látja a dolgokat.

Na de a lényeg. Négy olyan személlyel is találkoztam, akik nagy benyomást tettek rám. Egyikük Antonio Missiroli a European Policy Centre vezetője, másikuk pedig egy egyszerű bürokrata (head of unit) az Európai Bizottságnál, harmadik és negyedik pedig lobbisták, a European Friends of Armenia valamint a European Friends of Israel munkatársai.

Lassan kezdenek körvonalazódni a Lisszaboni szerződés hatásai, különösen a Parlament-Bizottság-Tanács(+Európai Tanács) három(négy)szög politikai súlyának tekintetében, valamint az így megváltozott lobbilehetőségek. Érdekes, ahogy a Parlament politikai súlya tovább erősödik, s persze ezzel együtt a képviselők is mind fontosabbak lesznek a lobbisták számára. Ugyanakkor az derült ki, hogy munkájuk során lobbistáink sokkal inkább szeretnek helyettesekkel, tanácsadókkal vagy éppen bürokratákkal foglalatoskodni.

Az indoklás végtelenül egyszerű. A politikusok vagy vezetők szintjén elég nehezen érnek el változást, minél lejjebb mennek annál könnyebb meggyőzni valakit (már csak a kisebb felelősség miatt is). Ennél viszont fontosabb a kisebb halak hatalma. Ugyanis minden javaslat eredője a tanácsadó vagy bürokrata, aki az adott területtel foglalkozik.

Magyarországon a lobbi még mindig a homályzónába tartozik. Nem intézményesült teljes mértékben - bár vannak próbálkozások -, a társadalom számára pedig teljesen ismeretlen a működése. Nálunk azonban sokkal inkább az országyűlési képviselőket és a pártokat veszik általában célba. Logikus persze ez is, hisz teljesen más egy intézményi struktúrát lobbizni (mint az EU), vagy egy tagországot, ahol a parlament és a pártok játszák a döntő szerepet. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a vélhetően létrejövő Orbán-kormány kénytelen lesz foglalkozni a közigazgatással, s ennek az iránya valószínűleg egy, még a Gyurcsány-reform előttinél is erősebb közigazgatási struktúra, valamint a franciáéhoz hasonló kabinetrendszer lesz az eredménye. Ebben az esetben a lobbisták prioritásai is átalakulnának, s jóval inkább a kabinetek, valamint a közigazgatási vezetők kerülnének előtérbe.

Ez persze csak spekuláció, de kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a történet vége...

"- Itt van ez a Jobbik dolog. Nem kéne kezdeni velük valamit?

- Á, dehogy. Majd elmúlik."

Ha jól sejtem ez a párbeszéd játszódhatott le nagyjából egyszerre az MSZP és a Fidesz vezérkarában is, persze megfűszerezve azzal, hogy "nekünk ezért, nekünk meg azért jó, hogy most vannak, mert...". A baj az, hogy a Jobbik most már rég túlnőtt a pubertáson. Vérprofi párt lett, rendkívül rövid idő alatt, s felnőttként vetette bele magát az örömszerzébe. Az MSZP meg hajthat, hogy legalább a második helyet megcsípje magának vidéken, míg a Fidesz örülhet, ha csak néhány helyen bukja el a mandátumot emiatt (mert ugye a bal meg a közép meg aki van várhatóan összeáll szépen, kommunikációilag a fasiszta veszély megállításáért, gyakorlatilag a nehezen összekapart mandátumért).

Úgy gondolom, hogy a Jobbikot réges régen késő már a szőnyeg alá söpörni, ezt egyszerűen nem lehet. Sőt, egy 15-20%-os pártot felszalámizni sem képes senki. Lehet példálózni MIÉP-el, FKgP-vel, MDF-el, hogy a Fidesz milyen jó is ebben. De azok törpepártok voltak, ráadásul mind a nagy testvér jóindulatától függöt. A Jobbik viszont nem. Ők egyedül is elvannak. Nem kellenek nekik Fideszes aktivisták, hogy besegítsenek az ajánlógyűjtésbe, vagy innen-onnan összekunyerált pénzek. Ha valamit akarnak, hát odamennek és megcsinálják. Gondolhatja Orbán, hogy majd szépen lepofozza őket, a gond csak az, hogy sokan vannak. És bármilyen erőset is tud ütni valaki, a 100. pofonnál elfárad a keze...

Éppen ezért a Jobbikot csak egyetlen módon lehet lenyomni (vagy éppen elnyomni): dolgozni kell. Ez az ugyanis, amit a pártok az utóbbi időben elfelejtettek. Ennek egyik része, hogy választ adnak azokra a kérdésekre, amiket a Jobbik szépen kisajátított magának. Ez a szakpolitikusok na meg a kommunikátorok feladata, úgyhogy én most nem is mennék bele a taglalásukba.

A másik dolog a kampányolás. Nem arról van itt szó kérem tisztelettel, hogy a Jobbik bármi ördöngősséget csinál. Nincs szó kiváló on-line kampányról, és egyenlőre a kőkemény technológiai (voterID, mozgósítás, stb.) húzások is hiányoznak. Amiben viszont jó a Jobbik, hogy kimegy mindenhova. Tudom, banálisan hangzik, de nem az. Azt ugye régről tudjuk, hogy egy jelölt után az aktivista a legjobb reklám. A Jobbik aktivistái pedig elárasztották az országot. Ott vannak minden városban, faluban és tanyán.

(csak mellékvonalként jegyzem meg, hogy ha valaki, hát a Jobbik képes lehet arra, hogy megdöntse a "függetlenként lehet vidéken polgármesteri címet nyerni" dogmát)

Eljutnak oda, ahol politikus nemhogy húsz éve, de talán még sohasem járt. És legyünk őszinték, ilyen az ország 70-80%-a. Ezeken a helyeken nem azért szavaztak MSZP-re vagy Fidesz-re, mert szimpatikus volt a helyi jelölt, vagy mert foglalkozott velük a nagypolitika. Egyszerűen követték a trendeket, nameg valami elvont identitástudatot, mely azt diktálta, hogy Borsodban szocialitának, Hajdúban meg fideszesnek kell lenni.

Ehhez képest a Jobbik mindenhova eljutott, s így valóban hihető volt az, hogy ők majd foglalkoznak a kistelepülésen élőkkel, nameg hogy ők aztán majd rendet csinálnak. Hogyan is hinné el bárki, hogy a Fidesz majd rendet csinál (vagy az MSZP), ha 50 km-es körzetben nem járt még egyik képviselője sem?  A Jobbikos meg hát ott van (nézzük csak meg az eseménynaptárat a Jobbik honlapján) mindenhol. Meg ugye a Gárda is. Így hát logikus, hogy amikor gond lesz, akkor megvédenek. Ha lesz egyáltalán gond, mert ugye már itt vannak, és akkor talán meg is előznek mindent.

Az egyetlen választása a Fidesznek (és az MSZP-nek is), ha szépen kimegy a grundra és elkezd focizni. Persze, sok mindenre szüksége van az embereknek, de még a Jobbik szavazóinak nagy része is érzi, hogy azért nincs minden rendben ezzel a párttal. Ha meg majd kimegy egy Fideszes is a 300 fős településre, és előadja ő maga, hogy miért büdös a széljobb, akkor neki hisznek, s nem az árpád-sávos szomszédnak.

Úgyhogy itt az idő, tessék elkezdeni kampányolni!

Kevés dolgot mernek oly bizonyossággal kijelenteni ma politológusok és politikai elemzők, mint azt, hogy az áprilisi választások tiszta többséget fognak eredményezni a Fidesznek. E gondolattal én sem mernék vitába szállni, s bár pár hónapja még úgy gondoltam meglepetést okoznak majd a szocialisták (értsd várakozáson felül teljesítenek), ma úgy tűnik az egyetlen valódi meglepetés a Jobbik (főleg vidéken) kimagasló eredménye lesz (az LMP és az MDF/szdsz közül egyiktől sem várok nagy durranást, előbbi valószínűleg elvérzik az ajánlószelvényeken, míg utóbbi 0,05-el, de vélhetően megugorja a parlamenti lécet).

Épp ezért úgy gondolom, hogy a 2010-es év 3 választása közül (parlament, közt. elnök és önkormányzat) a most áprilisi tartogatja a legkevesebb izgalmat. A köztársasági elnök megválasztása sokkal inkább az intraparty politics kérdésköre, azaz hogy a Fideszen belül milyen irányzat győzedelmeskedik. Ez pedig, valljuk meg őszintén sokkal inkább az elemzőnek, mintsem az átlag polgárnak jelent nyalánkságot.

A legérdekesebb vitathatatlanul az őszi(?) önkormányzati választások lesznek. A kérdőjel azért áll, mert sokan meg vannak róla győződve, hogy a Fidesz lehetőségeihez mérten megpróbálja majd előrehozni/elnapolni az önkormányzati voksolást. Bár a felvetés logikus, én nem számítanék kapásból ilyen merész lépésre, hiszen a választásokkal való egyoldalú manőverezés mindig veszélyes játék - különösen akkor, amikor az ellenfél jó érzékkel használja a negatív kampány eszközeit. Így én 70% esélyt adok annak, hogy a szokásos periódusban tartják majd a helyhatósági választásokat.

Azt pedig 2006 óta tudjuk, hogy az önkormányzatok feletti uralom esetenként nagyobb erő, mint a kormányzati (főleg, ha utóbbit nem biztosítja stabil többség). Ennek legfőbb oka - bármilyen szomorú is kimondani - pedig a korrupciós pénz. Remélem senki sem gondolja komolyan, hogy bárki is a parlamentben gazdagszik meg... Az a sajnálatos helyzet, hogy a legtöbb költségvetési lyuk az önkormányzatok szintjén keletkezik, s itt érződik leginkább a sok kicsi sokra megy elve. Ha ugyanis a 3200valamennyi önkormányzat csak felében költenek 1-1 millió forinttal többet a baráti cég által végzett útfelújításra/fűnyírásra/szoborállításra már hatalmas összegek peregnek ki a rendszerből. Ehhez pedig hozzájön a rengeteg klientúra pozíció, kezdve a jegyzőtől, felügyelő-bizottságokig, igazgatósági helyekig, kórház/színház/egyéb közintézmény vezetőig. És ezt valószínűleg az sem állítja meg, hogy a Fideszes vezetésű önkormányzatok jelentős adósságokat halmoztak fel a jelenlegi ciklusban (itt persze nem állítom, hogy korruptak lennének, és ezért folyna el a pénz, pusztán megjegyzem, hogy elég merészen költekeztek az elmúlt években:))

De hogy visszakanyarodjak a fő fonalhoz. Bár meglepetést most nem fognak okozni a szocialisták, ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának visszaerősödni az önkormányzati választásokig. A jelenlegi taktikájuk elég egyértelműen a hallgatás ködébe való burkolózás annak érdekében, hogy legalább a stabil (bár egyre kisebb) szavazótáborukat megtartsák, s így minimalizálják a vereséget. Bár én hibásnak tartom e gondolkodást, s úgy vélem egy merészebb kampánnyal képesek lehettek volna 30-35% körülre visszajönni, ehhez már késő. Az országgyűlési választások után ez a taktika azonban mindenképpen meg fog változni, ha másért nem akkor azért, mert a Fidesz bőven szolgáltat majd muníciót a szocialista kampánygépezet számára. Így a szokásos nyári uborkaszezon várhatóan jelentősen lerövidül majd - ha el nem tűnik egészen - s a sajtó az MSZP folytonos támadásaitól lesz hangos, a Fidesz pedig kénytelen lesz a valószínűleg már rég megírt egysorost szajkózni:

"Nincs más választásunk, a szocialisták annyira romokban hagyták az országot, hogy megszorításokat kell hoznunk".

És ezzel a lendülettel fog megbicsaklani a 20-30%-os Fidesz fölény.

Úgy vélem a Fidesznek egyetlen választása lesz, az, amit most az Újvilágban a demokraták is tenni próbálnak, méghozzá csökkenteni az önkormányzati választásoknak tulajdonított jelentőséget. Amennyiben ez sikerül, elkerülhetik, hogy a 2011-12-es esztendő attól legyen hangos, hogy a szocialisták milyen csodával határos módon álltak talpra, s győzték le a Fideszt 6 hónappal az országgyűlési választások után, s ennek pusztán az lehet az oka, hogy a Fidesz nem tud kormányozni (sem...).

Zack Exley - szerintem a politikai újságírás egyik gyöngyszemeként fennmaradó - cikke óta tudjuk pontosan mi egyszerű halandók, hogy mi is kell egy jó mozgósító kampányhoz. "Respect, empower, include" - ez volt az Obama "neighborhood program" jelszava, ami az elmúlt időszak legsikeresebb politikai mozgósítása volt. Van belőle mit tanulni, s egyesek meg is tették ezt nálunk. Kívülről úgy tűnik a Fidesz, na meg a Jobbik.

Igen, tanulni. Azért hangsúlyozom ezt, mert sokan úgy gondolják, hogy a mozgósítás egyszerű feladat. Nem kell hozzá más, csak egy jó adatbázis, na meg néhány önkéntes, és meg is nyertük a választást. Aki viszont életében próbált már 10 embernél többet egy adott cél érdekében koordinálni pontosan tudja, milyen kihívásai vannak e munkának.

A Fidesz kapcsolt is - bár nem túl gyorsan - s meghirdette önkéntes-toborzó kampányát. 100 ezer önkéntes (nagyrészük már korábban is aktív párttag) jelentkezett, s anyagilag is jól jártak, hiszen összegyűlt mintegy 130 millió forint (bár itt jelentős kétségeim vannak, úgy hiszem ez az összeg amúgy is befolyt volna a pártkasszába). Nem újkeletű a dolog, 2005-ben már olvashattunk hasonló akcióról, akkor ugye nem járt sikerrel a mozgósító kampány. De a hangsúly nem is a számokon, hanem a rendszeren van. 100 ezer ember nagy tömeg, főként, ha valamennyire egyenletesen oszlik el az országban. Ennél jóval kevesebbel is lehet eredményeket elérni, hiszen mi kis ország vagyunk, nincs szükség milliónyi aktivistára. A rendszer viszont általában láthatatlan, bár nagy valószínűséggel abban a pillanatban, hogy beindulnak az önkéntesek, elkezdenek majd szivárogni félinformációk arról, hogy pontosan milyen hierarchiában, milyen irányítási és veszetési eszközökkel koordinálják őket.

Úgy gondolom ellesnek majd néhány trükköt az Obama-stábtól, ha más nem majd a Nézőpont Intézet fiataljai tesznek róla, hogy ez így legyen. Amit én előre meg mernék jósolni az az, hogy nem fognak túlzottan nagy hatáskört kiadni senkinek. Bár feltehetően itt is lesznek választókerületi vagy éppen települési vezetők, azok nem az új önkéntesek közül kerülnek majd ki, hanem a már bejáratott, "régi" tagokból. Természetesen ez érthető, hiszen ha másért nem, hát az adatbázis-kezelés miatt szükséges egy erős bizalmi szál a területi vezetővel, azonban ez pontosan az önkéntesek hosszútávú motivációit (ti. a ranglétrán való korlátlan előrelépés) veszi el. A nagyjából egy hónapig tartó akciónál (mert ugye tudjuk, hogy az ajánlószelvény-gyűjtés lezárultával lépnek majd akcióba) ez még nem hatalmas probléma, azonban az önkormányzati választásokra biztosan nagy rések keletkeznek a rendszer falán...

E bizalmi követelményt csak tovább erősíti majd a nemrég megjelent hír, mely szerint 500 Fideszes mozgósító pártolt át a Jobbikhoz. Próbálhatja persze a Fidesz súlytalanítani a hírt (már ha tényleg igaz...), 500 képzett ember elvesztése hatalmas csapás. Olyan ez, mint a lelőtt vadászpilóta, mert lehet, hogy egy repülőgép 15 millió dollár, egy pilótát kiképezni pedig csak 1 millió, de míg a gyártósorok mindig újraindíthatók, addig az emberanyag véges.

És persze egy jó mozgósító kiképzése is költséges dolog. Alsó hangon nagyjából 50-100 ezer forint az egy főre jutó költség, így ez egy 25, de talán 50 millió forintos veszteség a Fidesznek (lehet, hogy ez soknak tűnik, de ha csak úgy számolunk, hogy elvisszük az aktivistát egy hotelbe pár napra, megetetjük, a képzők költségei, előadói díjak, stb. máris a pénznél vagyunk...). S ugyanakkora nyereség a Jobbiknak.

Utóbbi pedig mondhatja azt, hogy választási "know how terén nincs mit tanulni a konkurenciától" ez szimpla hülyeség. Igenis van mit tanulni, s a polgári körökön nevelkedett vezetők így is tettek, ez teljesen nyilvánvaló. Ugyan így most is hasznosnak bizonyulnak majd az átpártolt személyek (ha nem is mind az ötszáz, de 10-20 biztosan). Mert szépen elmondhatják a stratégiát, a módszereket, az adatbázisok felépítését, a direktmarketing-eszközöket. A Jobbik pedig bőszen használni is fogja őket.

Mert az egyik legfontosabb a politikai kampányban TANULNI ÉS LOPNI A KONKURENCIÁTÓL!, főleg, ha sikeres technikákról van szó.

Hmmm... Úgy tűnik mégsem tudtam beindulni úgy, ahogy korábban gondoltam. Hogy miért - ha egyáltalán van értelme magyarázkodni - talán egy későbbi posztban kifejtem. Röviden csak annyit, hogy egy munka miatt nem voltam biztos benne, hogy etikus-e nekem blogolni, s ha igen akkor milyen mértékben s miről. Mert ugye tudjuk, nem csak az számít, amit mondunk (vagy írunk), hanem az is, amit nem (mondunk vagy írunk <a szerk>:))).

Ami most mégis cikkírásra sarkallt - amellett, hogy lett egy szusszanásnyi szabadidőm - nem más, mint egy politikus weboldala. Rövid pályafutásom során sokat láttam már, külhonit és magyart egyaránt, kevés volt azonban olyan, hogy megnyaltam utána gépelő ujjaimat. De hogy a magyar viszonylatnál maradjunk, talán még egy sem volt ilyen. Félreértés ne essék, biztos van minőségi, szép, vagy éppen funkcionális. De ami mindet ötvözi, olyannal még nem találkoztam.

Erre kapok egy telefont egy kedves ismerősömtől, hogy készítettek egy honlapot, nézzem meg ha van rá időm, kíváncsi mit szólok. Így hát kvázi nyílt levél is lehetne ez a bejegyzés, hiszen mondandóm neki szól(na), de úgy döntöttem inkább nyilvánosságra hozom (és kérnék mindenkit, hogy kerüljük a bértollnokozást, ha egyáltalán lesz komment, mindenkit biztosíthatok róla, hogy erről szó sincs, hiszen bár ellentétes oldalt nem, de ellentétes erőt mindenképpen szolgálunk:)).

De hogy miről is van szó. Elkészült Varga Mihály országgyűlési képviselő honlapja, s hogy őszinte legyek hazánk poros keretein belül nekem mindenképpen NÁMBÖR VÁN. El is mondom miért, de szokás szerint kezdjük kicsit távolabbról.

Van nekünk jó néhány politikusunk (közhely), nekik meg általában van weboldaluk (közhely kéne legyen, de sajna nem az), ami általában rossz (sajnálatos közhely). Nincs jó oldala se Orbánnak, se Dávid Ibolyának, se Mesterházy Attilának (ha beírjuk magyarosan hogy mesterhazyattila.hu akkor az mszp.hu oldalra redirect), s sorolhatnám tovább. Pedig ugye ez a XXI. században már elvárható lenne (a párthonlapok lesújtó helyzetéről korábban már értekeztem).

Ehhez képest jön most Varga Mihály (meg ugye a web-csapat) és tarol. Letisztult, szép, egyszerű, informatív, és szép (tudom, ezt már mondtam, de tényleg az). Hogy a borszakértő nyelvezetét vegyem kölcsön: "A legfrisebb trendeket érezni rajta mindenhol, benne van az ezeréves föld feketesége, a lankát finoman nyaldosó napsugár ereje, enyhe narancsillat, ami azonban egy percre sem válik zavaróvá, kisebb darabosság, ami minduntalan hozzátesz az egészhez, de legfőképp a színes, már-már mozaikszerű világosság tűnik ki belőle".

A Varga-csapat tehát pontosan eltalálta az arányokat. Sok információ, de semmi ragozás vagy ismétlés. Sok kép, de mind minőségi. Sok fül, de semmi felesleges. Sok szín, de egyik sem túl éles.

Nem szeretnék túlozni, s talán csak kevés időt töltöttem mostanában a magyar politikai weben, de ez az oldal nálam mindenképpen a jelenlegi első helyezett. Azt pedig csak remélem, hogy néhány politikus (meg a csapatuk), ha másért nem irigységből elkezd valami hasonlót felépíteni. Igény ugyanis lenne rá...

Eljött hát a 2009-es év vége, a blog közben a megszűnés határára jutott, nem foglalkoztam vele, de közben persze végig hiányzott. Most jó lenne azt mondani, hogy időm engedi, s rendszeresen megosztok valamicske hírt, de nem lenne igaz. Időm nem engedi, mégis megpróbálom. Ha másért nem, hát mert ismét aktuális. 2008-ban öt hónappal az amerikai választások előtt álltam neki. Most öt hónap van a magyar választásokig. Úgy tűnik ez már csak így alakul. Talán most megy megint egy ideig. Majd nagyot szusszan és elhallgat. Aztán a mongóliai választások előtt öt hónappal megint újrakezdjük. Vagy nem. De ez most kevéssé számít. Indulunk, s meglátjuk mi lész belőle...

S ha már ilyen vészterhes időket élünk, mikor mindenki mindenkinek utolsó vérig való ellenfele, a szakmaiság helyett nyissunk humorral. Nem is egyel, de rögtön kettővel, csak így a PC (nem, nem a nemzetbiztonsági szakértőkre gondolok) jegyében. Nem túl kidolgozott egyik sem, de ahogy mondani szokták Karácsony előtti munkakerülésre tökéletesen alkalmasak.

Elsőként álljon itt a Fidelitas csodája, eme szinte Farkasházy Tivadari magasságokba emelkedő alkotás, melyen mosolygunk, talán értjük is (bár inkább nem), de úgy igazán csak ritkán szeretjük. Amúgy alkalmilag. Interaktivitását azonban nem kérdőjelezhetjük meg (bár a lassúság elég elszomorító...). A lényeg, hogy Mesterházy Attilát szabhatjuk ízlésünk szerint, amúgy csináld-magad-miniszterelnök szerűen. Mármint hajilag, szakállilag, bajuszilag. Hiána, Kiszel Tünde politikai stílust is teremtett (aki nem hiszi nézze meg az MDF EP-plakátjait). Alább az én alkotásom, egy ismert stylist-ot, Bokros Lajost és Matisyahu-t kereszteztem:

Mondanom sem kell ugyebár, az oldalt a Fidelitas készítette.

Következő időpocsékolásunk állomása egy vélhetően baloldalról indult kezdeményezés, melyben Orbán Viktort hozhatjuk össze a világ nagy vezetőivel (plusz Kiszel Tündével). Ennek pedig ilyen eredményei lesznek:

Hát így vitaindítónak ennyit, aztán később jövünk komolyabb dolgokkal is!

Igazság szerint magam sem tudom... Annyi biztos, hogy a kedvem meglenne rá. Őszintén megvallva - november óta nem írtam - eléggé hiányzik ez a kis blog (talán nektek is).

Az okokról annyit, hogy álláshalmozó lettem (egy időre, a két projektnek most vége, maradt egy, dehát úgyis itt a nyár:)), ráadásul összeférhetetlenség (sic!) miatt kétségeim is voltak arról, hogy írjak-e az EP-választásokról. Igazából írhattam volna, csak túlzottan "túlterheltnek" éreztem magam.

Mivel a helyzet egy ideje megváltozott, talán érdemes lenne belevetnem magam újra. Ezen még gondolkozom. Ha igen, akkor a nagy visszatérés augusztus végén lesz. Remélhetőleg nem egyedül. Addig max 1-2 bejegyzés hetente. Utána meglátjuk. Én is, meg ti is.

Addig is kitartás, és persze szebb időt:)))

A drága blog.hu - ki motorjával forgatja a blogom - most eléggé felhúzott. Olvasom, hogy asszondja (nem szószerint): mostantól a blogger (c'est moi) választhat (mer ugye kénytelen) kettő (vagy három, de ötöt szádra ne vedd) opció (nálunk ezt úgy hívják pofon) közül.

Az egyik opció, hogy nincs hirdetés. Ezzel én meg is lennék elégedve, kellenek az olyan kis szigeteg a net óceánjában, ahol nem tolnak mindenféle izét az arcunkba. Mert hát tájékozódni van itt az ember, nem fogyasztani (persze lehet egy hirdetés hasznos, én mondjuk a legritkábban kattintok rá). Második opció. Van hirdetés, fifti-fiftiben a blog.hu meg én rakhatok rá, és akkor majd a baromi nagy hasznot lefölözöm (muhaha). Csakhogy!  (a harmadik opció most teljesen lényegtelen)

Ha én a nem hirdetést választom (amit meg szerettem volna tenni) akkor bizony engem elhallgattatnak (merthogy aki nem akar hirdetést, az biztos nem akar olvasottságot sem - majdnem szószerinti idézet). Na jó, kifejtem. A lényeg, hogy az index címlapján lévő blogajánlóba csak azok kerülhetnek fel, akik a hirdetési felületet odaadják a blog.hu-nak (persze csak fele részben, mert hát a bloggerre is gondolnak a drágák).

Érted? Ha nem fizetsz nekik, hogy kitegyenek oda, akkor mehetsz a levesbe (itt a fizetőeszköz a hirdetési felület lenne). Persze nem feltétlenül rossz üzlet ez, egy index-es kiajánlás többezres nagyságrendű egyéni látogatót produkál. Engem mégis zavar.

Egyszerűen elvi alapon. Úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kéne adni a lehetőséget, hogy szabadon - és egyenlő eséllyel - kinyilvánítsa amit szeretne. Itt pedig ebben benne foglaltatik az index-re való kiajánlás elvi(!) lehetősége is. Mostantól ez nem így lesz. Ha ugyanis meg akarsz szólalni, fizetned is kell.

Nem jó ez így...

Hát, igaz ami igaz nem jött be minden tippem, bár úgy érzem elég közel jártam az igazsághoz. Nézzük sorban:

1. Elnökválasztás

Íme a térképem:

Úgy tűnik három helyen tévedtem. Először is Florida, amiről azt írtam, bár fifti-fiftire áll, én McCain-nek adom. A feldolgozottság 99%, az állás Obama javára 50,9%, McCain 48,4%. A fifti-fifti itt Obama felé billent végül.

A következő tévedés Indiana. Rendkívül szoros volt, 49,9% Obama-nak, 49% McCain-nek. Végül pedig Észak-Karolina, az egyik legszorosabb állam, Obama 49,8%, McCain 49,6%. Tehát a különbség 0,2%, szavazatban 12 ezer. Azért az egyik, mert Missouri-ban 6 ezer szavazat volt a különbség, bár azt én McCain-nek adtam.

Az országos szavazatban nagyot tévedtem, 6%-ra áll a különbség.

2. Kormányzóság

Ez bejött, 1-re számítottam a demokraták javára, az meg is lett.

3. Szenátus

A 60-nem lesz meg, ez biztos. Én úgy tippeltem, hogy 8-at nyernek el, eddig 5 meg is van. Minnesota-ban újraszámolás, a különbség a republikánus javára mindössze 571 szavazat (én ezt a demeknek adtam). Ami meglepetés, hogy Ted Stevens úgy tűnik megtartja Alaszkát. Érthetetlen, főleg miután minden vádban bűnösnek találták.

4. Képviselőház

25-öt tippeltem, 18 tuti megvan, még meg lehet talán.

Így legyen lottó négyesem:)

Először is! Magyarországon nem szokás - bár én szeretném ha az lenne -, hogy egy-egy nyilvános orgánum közzétegye kit is támogat fontos versenyekben. Így hát én megteszem most, és meg fogom tenni a jövőben is, mindig a választás napján. Szóval...

PoliTech endorses John McCain!

Igen, ha tehetném én a republikánus jelöltre szavaznék. Nem pusztán azért, mert magam is konzervatív vagyok, hanem azért, mert hiszem, hogy egy tapasztalt, tárgyalóképes politikusra van szükség a Fehér Házban. Olyan valakire, aki ha nem is a legmegnyerőbb és legelragadóbb ember, mégis jelenléte tekintélyt és megbecsülést vált ki. Erről talán ennyi elég is.

Továbbá...

Ma eldől minden, amiért immáron két éve harcol hol egy maréknyi, hol milliónyi ember. Amerika elnököt választ, s ezzel meghatározza a világ sorsát is az elkövetkező - nem pusztán négy, hanem jóval több - évekre.

Ezen a blogon is sokat foglalkoztunk a kérdéssel, ezidáig főként technológiai szempontból, s még jóideig biztosan téma marad mindaz, ami ott az óceán túlpartján történt. S csak megnyugtatásul a néhány lelkes és elhivatott olvasónak - akik szerencsére egyre többen vannak - én nem állok le ezután sem. A cél ugyanis soha sem csak az volt, hogy az amerikai választásokról - és csakis arról - tudósítsak a magam szerény módján, hanem hogy egy átfogó képet próbáljak nyújtani a politika jövőjéről. Igaz, amerika ebben meghatározó, s idáig rendesen le is kötötte a figyelmem, de az ottani kampány vége nem jelentheti ennek a végtelen folyamatnak a végét.

Túl sok mindent mondanék még ma este, de mivel egyedül viszem e blogot, s az új trendek híveként közösségi ember vagyok (s ezért közösségben töltöm az elkövetkező órákat, főként itt), inkább átirányítalak titeket a vitathatatlanul legjobb magyar közvetítőhöz, Király Andráshoz a Fehér Házra. Ha pedig angolul is tudtok, akkor irány a CNN, a Fox, vagy éppen a C-SPAN, de a Youtube és a Twitter is érdekességekkel szolgál majd egész este.

Aki pedig össze szeretne futni velem, az megteheti akár az AmCham rendezvényén, ahol egyszerű nézelődőként veszek részt, de akár a Jogar Egyesület választásnéző buliján/konferenciáján, ahol várhatóan 21:30/21:50-től előadást tartok "Politikai technológia és az amerikai elnökválasztások" címmel. Helyszín a Cukor utca 5., az V. kerületben.

A tippjeimet egyébként fenntartom, íme a térképem mégegyszer:

McCain 2%-on belül lesz országos szavazatban.

A képviselőházat illetően +25 körül szereznek még helyeket a demokraták, szenátusban +8 (tehát nem lesz meg a 60). Kormányzói helyeket tekintve +1, talán 2 (bár nem valószínű).

Ha tudok, ígérem jelentkezem még ma este (bár sajnos a telefonomról valamiért nem működik a posztszerkesztő), ha mégse, akkor mindenkinek jó szurkolást és sok izgalmat!

God bless us all!

Oké, azt hiszem ez az elmúlt év legnagyobb poénja. Két kanadai komikus megviccelte Sarah Palin republikánus alelnökjelöltet, nem is akárhogy. Nicolas Sarkozy francia elnök nevében hívták fel és elég nyilvánvaló, hogy Palin kőkeményen bevette.

Halgassátok meg ti is, a videó alatt néhány önkényesen kiragadott idézet:

 "SP: We have such a great respect for you, John McCain and I, we love you!" - ismerős egyébként? Tina Fey-féle kifigurázás? Bizony...

"NS: I'm real, and you seem to be someone who is real as well"

"NS: We have a lot in common...one of my favorite activities is to hunt too!

SP: Very good, we should go hunt together!

NS: I just love killing those animals! I'd really love to go, as long as we don't bring vice-presidnet Cheney."

"NS: I don't understand the phenomenon of Joe the plummer, that's not your husband, right?"

Sokan úgy gondolják, hogy mutassanak bármit a közvéleménykutatások, a szavazófülkében majd előjön az egyszerű amerikaiak rasszizmusa, s Obama veszíteni fog. Érdemes hát körbejárni a kérdést.

A jelenségnek neve is van: Bradley-effektus. Az eset 1982-re datálódik vissza, amikor is Tom Bradley, egy afro-amerikai kormányzójelölt az előzetes felmérések és az exit-pollok ellenére (melyek őt hozták ki győztesnek) vereséget szenvedett George Deukmejian ellenében. A népszerű elmélet szerint Bradley vereségre volt ítélve, ugyanis sok választó bár azt válaszolja, hogy fekete jelöltre fog szavazni, mégis a fehér jelöltet támogatja. A jelenség szerint tehát röviden a fekete jelölt alul-, míg a fehér jelölt felülteljesíti a közvéleménykutatásokban mérteket, mivel - ahogy Doktor House mondaná - az emberek hazudnak.

Bár a forgatóköny könnyen elképzelhető, sokan mégis elutasítják, hogy a vereség oka a leírt jelenség lenne. Mervin Field (California Field Poll) cége 7%-os Bradley előnyt mutatott korábban, de miután részletesen analizálta a versenyt arra a következtetésre jutott, hogy a vereség oka sokkal inkább három dologra vezethető vissza:

• Alacsony részvétel a nem-fehér szavazók között
• A távolról szavazók magas aránya (absentee voter, lehetőség van a szavazatot korábban vagy máshonnan/máshol leadni, nem a szavazófülkében)
• Egy népszavazási kérdés a fegyverkorlátozásról a szavazólapon

Blair Levin, aki maga is dolgozott Bradley 1982-es kampányában egy NYT op-ed-ben hasonló következtetésekre jut. Ő szintén a fegyverkorlátozási kérdést, valamint a távoli szavazásra épített republikánus programot okolja a vereségért, mely százezres nagyságrendű Deukmejian szavazatot eredményezett.

Bár valószínűleg nem önmagában a Bradley-effektus volt az ok, én mégis hajlamos vagyok azt mondani, hogy igenis százalékokban kifejezhető hatása volt az eredményre - ugyanakkor a fenti tényezőkre is szükség volt a vereséghez.

A Bradley-kampány azonban régen volt, két és fél évtized alatt pedig sokat változott az ameriaiak mentalitása. Logikus tehát, hogy közelebbi versenyeket is megnézzünk. Ennek kapcsán parázs vita alakult ki Bill Greener és Nate Silver között. Greener több 2006-os választás is megnézett, s arra jutott, hogy bizony a fehér jelöltek - még ha veszítettek is - jelentősen túlteljesítették a választásokat, míg a feketék alulteljesítettek. Az érdekes rész, hogy Greener szerint a bizonytalan szavazók körében számít igazán a Bradley, akik még nem tudják - vagy éppenséggel nem mondják meg, hogy kire fognak szavazni. Ezzel szemben Silver több problémát is felvet. Legfőbb érvelése (amellett, hogy Greener csak egy-egy kutatást vizsgált, s ehelyett érdemes a kutatások átlagát venni), hogy míg Greener csak 4 versenyt nézett meg, volt egy ötödik is, ahol a fekete jelölt republikánus volt. Íme a táblázat a versenyekről:

Silver felhívja rá a figyelmet, hogy a két fekete jelölt, aki a felméréseknél lényegesebben rosszabbul szerepelt (Ken Blackwell és Michael Steele) republikánus volt. Mivel pedig 2006 ugye a nagy republikánus bukta éve, ezért nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a Bradley-effektusra nézve (legalábbis nem ezekből a számokból, hiszen nem csak a fekete republikánusok teljesítettek rosszabbul, hanem mindegyik republikánus).

Egy harmadik fél, aki bekapcsolódott a vitába Sean Oxendine. Oxendine egyet ért Silver-rel azzal kapcsolatban, hogy Greener rossz módszertant alkalmazott a kvk-k kiválasztásánál, azonban mégis úgy látja, hogy Silver saját adatai bizonyítják a Bradley-szerű-effektus létezését. Silver saját táblázatából ugyanis kiderül, hogy míg a fekete jelöltek csak átlag 1,6%-al teljesítettek jobban a vártnál, addig a fehér jelöltek 3,6%-al, ami jelentős különbség. Ráadásul ha aggregáljuk a kutatásokat, melyek ezen öt versenyre vonatkoznak, akkor egy 10 ezer fős mintát kapunk, alacsony hibahatárral, tehát 95%-os biztossággal mondhatjuk, hogy létezik a jelenség (a részletekért irány a cikk, itt most nem mennék bele a módszertanba).

Két szempontból érdemes még megvizsgálni, hogy miért is létezhet, illetve hol, a Breadley-effektus.

1. A válaszadók hazudnak? A fehér választók egyszerűen a politikai korrektség miatt mondják, hogy támogatnák a fekete jelöltet - szól az érvelés. Szerintem ez nem valósághű, sokkal inkább a bizonytalan szavazókra (akik nem tudnak vagy akarnak válaszolni a kvk-ban) kell leszűkítenünk a fals válaszadás tényét. Ráadásul a nem válaszolók általában a legszegényebb rétegek, akiknél a faji előítélet jóval magasabb, mint más társadalmi csoportok esetében.

2. A Bradley-effekt csak ott játszik szerepet, ahol faji kérdések is szerepet játszanak a kampányban (így pl. a bűnözés vagy a szociális segélyezés). Minden bizonnyal igaz, hiszen a faji túlfűtöttség könnyen vezethet a fehérek mobilizációjához. Legfőképpen pedig, ha nincsenek faji kérdések egy versenyben, akkor minimális szerepet játszi, hogy egy jelöt fekete, fehér, vagy bármilyen más népcsoporthoz tartozó (tehát a Bradley hatása is minimalizálódik). Daniel J. Hopkins, a Harvard professzore is hasonló véleményen van. Hopkins 1980 és az 1990'es évek közepe között vizsgált versenyeket, s úgy találta, hogy az azt követő időszakban, amikor a faji vonatkozású kérdések eltűntek, velük együtt távozott a Bradley-effektus is.

Említésre méltó még egy furcsa jelenség, amit fordított Bradley-effektusnak neveznek. E szerint a 2008-as jelöltválasztások arra engednek következtetni, hogy azokban a versenyekben, ahol magas volt a fekete lakosság aránya, Obama jobban szerepelt a vártnál. Nate Silver egy rendkívül érdekes regresszióanalízist készített a Bradley- és a fordított Bradley-effektusról. Lássuk az ábrát:

Két regressziót is láthatunk. Az egyik a vörössel jelölt, északi államok, ahol nyoma sincs sem a hagyományos, sem pedig a fordított Bradley-effektusnak. Ezzel szemben jól látható, hogy a déli államokban (kékkel jelölve) erős az összefüggés Obama támogatottsága és a fekete lakosság száma között. Eszerint minél több fekete él valahol, Obama annál inkább túlteljesíti a kutatásokat. Érdekes, hogy a dél és észak között ilyen különbség van, ennek oka pedig valószínűleg a kérdezés módszertanához vezethető vissza.

A fekete lakosság ugyanis valószínűsíthetően kevésbé meri megmondani egy fehér kérdezőnek, hogy egy fekete jelöltet fog választani. Ezzel szemben, ahogy Silver és mások is rámutatnak, az automatizált kérdezések képesek kiszűrni a Bradley-t (ugye itt nem fél a fekete válaszadó egy esetleges "megtorlástól"), valamint a "fekete hangú" kérdezők jóval magasabb támogatást jelentettek Obama-nak, mint a "fehér hangúak".

Rendkívül fontos tehát, hogy a Bradley-effektnek (ha létezik még egyáltalán) a bizonytalanok között van jelentősége. Az országos felméréseket tekintve ezek aránya 5-10% között mozog, Obama vezetése pedig 3-7%. Az, hogy minden bizonytalanra hasson a Bradley számomra elképzelhetetlen, bár valószínűleg kimutatható lesz McCain erősödése a végeredményben.

Én azt tippelném, ahogy már korábban is mondtam, hogy a végeredmény országos szavazatban 1,5%-on belül lesz, ebből 2-3% a Bradley miatt, a többi pedig a mozgósítási kampány okán. 10% alatti valószínűséget adok neki, de egy szűk országos győzelem is beleférhet McCain javára, de ezt majd az utolsó poll-ok alapján jobban meg tudom jósolni. Az is nagy kérdés, hogy a fordított Bradley milyen szerepet játszik majd olyan államokban, mint Gerogia?

A kérdésre a válasz: Forget about it, Old Man!

Végre rászántam az időt és átnéztem a teljes elektori térképet, hogy vajon van-e esélye McCain-nek akár csak egy szűk győzelemre is. Az eredmény elég egyértelmű volt: nincs.

Íme a térkép, amin bejelöltem a tippjeimet, magyarázat és infók a tovább után.

A közvélemény-kutatások nem erős oldalam, azonban amint csurognak a számok, valami elindította a fantáziámat. A Gallup október közepén készített egy felmérést, melynek részeként megkérdezték az amerikai polgárokat, hogy mennyire lekesek a szavazással kapcsolatban. Az eredmény nem meglepő: az előző választásokhoz képest a demokraták 71%-a, míg a republikánusoknak csak 51% lelkesebb (hasonlítsuk össze ezt a 2004-es 67% DEM és 68% GOP aránnyal).

Hovatovább Obama szavazóinál az arány 74% lelkesebb, 15% kevésbé lelkes; McCain esetében 48% lelkesebb, 40% kevésbé lelkes.

Amiért ez számunkra érdekes, az a korai szavazásokról készült felmérések. Számos állam lehetővé teszi ugyanis, hogy az állampolgárok már most leadják szavazatukat. A józan paraszti ész pedig azt diktálja, hogy a lelkesebb szavazók közül többen fognak elmenni a korai szavazásra, mint a kevésbé lelkesek közül. Kombináljuk ezt a masszív mobilizációval, amit Obama folytat, valamint figyljünk a nagy hangsúlyra, amit a kampánya a korai szavazásra fektet.

Nem szeretek tippelni, de hasra ütve azt mondanám, hogy az Obama-szavazók jelentős része (10-15%-al az átlag felett) inkább korábban szavaz. Mit jelent ez számokban kifejezve?

Vegyük példának Florida államot, az idei verseny egyik meghatározó terepét. A legutóbbi felmérések 1-4%-os Obama előnyt jósolnak, a bizonytalanok aránya pedig 5% felett van. Mindeközben a korai szavazásra nézve azt látjuk, hogy a résztvevők 46%-a demokrata, 38,2%-a pedig republikánus (ez tehát beigazolni látszik a fenti felvetést, miszerint a demokraták közül sokan korán fogják leadni a szavazatukat). Több adat itt. Na és itt jön valami érdkes. A demokraták lelkesebbek a szavazás kapcsán, több demokrata szavazott eddig, mint republikánus, Obama vezet a kvk-ban. DE! McCain egy felmérés szerint 49-45 arányban vezet az eddig leadott szavazatok között.

Hoppá. Mi folyik itt? Több lehetőség is van. Egyrészt, hogy rossz a kutatás, magas a hibahatár, valójában Obama vezet. Az is lehet, hogy a maradék közel 16% (nincs pártja, vagy mást támogat) körében népszerűbb McCain (ez bíztató jel lehet a GOP jelölt számára). Végül lehetséges (bár nem valószínű), hogy a demokraták közül is sokan McCain-re szavaznak.

De tételezzük fel az első variációt (hibás a felmérés) és nézzünk egy másik kutatást. A ROPER szerint 7%-al (45-38 arányban, 14% nem válaszol) vezet Obama a floridai korai szavazáson. A felmérés alapján a valószínű szavazókat tekintve az arány 45-43 Obama-nak (ebbe beletartozik az aki már szavazott, és persze az is aki még nem). Ez szintén affelé tendál, hogy a demokraták közül sokan inkább korán szavaznak. Ami számomra meglepő, hogy 2%-os vezetés, és ilyen magas lelkesedés mellett ez az arány a korai szavazáson csak 7%-ban manifesztálódik.

Egyrészt úgy gondolom, hogy ha Obama előnye valóban olyan meggyőző, mint azt sokan sugallják, ennek az aránynak jóval magasabban kéne állnia. Érdekes tovább, hogy ha ezt egybevetjük a regisztrált szavazókról említett részvételi aránnyal, akkor azt kapjuk, hogy a 46% már szavazott demokratából csak 45% érkezett meg Obama-ra, a 38% szavazott republikánusból pedig 38% megérkezett McCain-re. Ebből kiindulva úgy tűnik, hogy a bizonytalanak egyenlően oszlottak el a kettő között (persze az is lehetséges, hogy pont azok nem válaszoltak, akik nem a két párt keretei közt vannak regisztrálva).

Megjegyzésre érdemes még egy fontos dolog. A republikánusok lelkesedése alacsony, így sokan valószínűleg még bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy szavazzanak-e a választásokon. Ezek az exit-pollok valószínűleg sok republikánust rávesznek majd, hogy elmenjenek (látva a rossz helyzetet). Ez pedig könnyen meglepetést okozhat a végeredményben (na jó, nem McCain győzelmére gondolok, de 1,5%-on belüli Obama győzelemre az országos szavazatarányban mindenképp).

Nem vagyok közgazdász. A matematikához sem értek. Sőt. Kifejezetten írtózom mindkettőtől. Hogy miért? Talán valami gyerekkori trauma, egy rossz álom, amiben prímszámok vesznek üldözőbe a GDP sötét erdejében. Vagy egyszerűen a tény, hogy számomra ingoványos talaj, ahol könnyen belefuthatok egy hülye elszólásba. Igazából lényegtelen. Ám ennek ellenére jómagam is elgondolkodtam az utóbbi időben gazdaságról, kapitalimusról, államról, na meg a nagy válságról.

Korábban úgy hittem, hogy a kapitalizmus jó. Hogy az állam helye a sufniban van, és csak akkor kell elővenni, amikor gond van. Mint a Chemotox, pihen egy sötét sarokban, de ha jön a légy, majd jól kinyírja, és visszamegy aludni. A szabad piac is jó, amit nem korlátoznak szabályok a szükségesnél jobban. Meg jó, hogy az ember annyira viheti, amennyire csak tudja. Persze tudtam, hogy vannak vesztesek. A kérdés csak az, hogy mennyien, és milyen mélyen. Mert vesztesek mindig vannak. A példákat tekintve azonban egy kapitalista demokráciában sokkal kevesebben és jobb életkörülmények között, mint a diktatúrák bármelyikében - és most tekintsünk el egy-két olajországtól.

Aztán jött a nagy válság. Egyenlőre kis "v"-vel. válság, csak így. Az emberek pánikolni kezdtek, és a kapitalizmus vált a főbűnössé. Előjött a Chemotox, és okádja a mérget mindenfele. Bankokat vásárol fel, meg hitelintézeteket, meg Izlandot. És közben megpróbál meggyőzni, hogy ő neki most tényleg itt kell lennie, de majd visszamegy a sufniba, ha végzett.

Hiszi a piszi.

Mert most eljött a vesztesek ideje. Hirtelen sokan lettek, és kárpótlást akarnak. A politika pedig ráérzett, hogy a vesztes könnyebben aktivizálható, mint a nem vesztes. Hogy ez egy kiváló szavazói réteg. Nem akar sokat, csak elégetni a bűnöst (nyilvánosan, látványosan), na meg persze egy kis szociális támogatást. Így most mindenki fossa a szót, kivétel a kapitalisták. Ők hallgatnak, mert be vannak szarva. Félnek a máglyától. De a nem kapitalistáktól most jönnek a megoldási javaslatok. Ez az ő idejük.

Adócsökkentés, adóemelés, járulékcsökkentés, kiadáscsökkentés, kamatemelés, állami beavatkozás, segély, támogatás, bérbefagyasztás, ingyen sör.

Ahányan vannak annyi féle megoldást kínálnak. És tudjátok mit? Nem feltétlenül mondanak hülyeséget. Oké, ez most így furcsán hangzik. De még kevés tudásom ellenére is azt mondom, hogy a gazdaság nem olyan, mint a matematika. Nem csak egy módon lehet megoldani az egyenletet. Ha így lenne, néhány ember megtanulná a tutit, és nem lenne gazdasági válság, mert a bölcsek rögtön tudnák mit kell tenni.

Több megoldás is van. A nagy kérdés: kik a vesztesek? Igen, visszajutunk ide. Mert ez a legfontosabb. Tegnap este hallgatom a rádiót, MSZP-s politikus: "Nem elképzelhetetlen egy átcsoportosítás az adórendszerben". WTF??? Nem adót csökkent, hanem átcsoportosít. Ergó, mások lesznek a vesztesek, mint eddig. De mehetünk messzebbre is. USA. Szegényeknek csökkentsük az adót, vagy gazdagoknak? Ugyan az a szitu. Pénzre ugyanis szükségük van. Persze adót lehet csökkenteni, ha kiadást csökkentünk. De annak is van vesztese. Vagy a közszolga, aki nem kap fizetésemelést meg 13. havi (sic!) fizut, vagy a színházigazgató, aki kevsebb támogatást kap, vagy a pék, aki elveszíti a kedvezményeit. Itt is vannak vesztesek.

A fő ideológiák persze itt térnek el. Más veszteseket szeretnének látni. A kommunizmus vesztesei a gazdagok. A konzervativizmus és a liberalizmus vesztesei azok, akik nem tesznek eleget saját sorsuk irányításáért, bár a konzervatív neki is segít a közösségen keresztül. Oké, ezt nagyon leegyszerűsítem, de most ez a lényeg. Mert ha a kapitalisták hallgatnak, akkor előjönnek a kommunisták, meg a kicsit kommunisták, meg a szociáldemokraták, meg a többi hülyegyerek. És majd jól megadóztatják a gazdagot. És amikor rájönnek, hogy a gazdag bár korábban sok pénzt termelt, de magas adóval csak keveset termel, akkor megadóztatja a kevésbé gazdagot. És akkor rájön, hogy hát a szegény ember rá szavazott, de a szegény ember kevés pénzt termel. És abból nem lehet államot eltartani.

Először persze felvesz majd nemzetközi hitelt, ahogy tette azt Kádár is. Tolja maga előtt a következő válságot, de csak ideig-óráig. Aztán rájött, hogy nyakáig ér a fos. Már a száját se meri kinyitni, hogy "ne az emberek fizessék meg", mert fél, hogy befolyna rajta valami. És akkor megint előjön a kapitalizmus. Megbocsát majd, mert ez neki a szokása. Hülye szegény, de szeretjük. Nem az a természet, aki jól seggberúg. Inkább leültet a sarokba, hogy tessék már elgondolkozni, te buta szocializmusféleség.

Time out!

És akkor kezdődik minden előről. Na ez az, amit meg kéne spórolni. Rá kell jönni, hogy a kapitalimus nem a legjobb, de a legjobb választható. Olyan, mint a demokrácia (bocs a plágiumért). Nem csak, és nem elsősorban a kapitalizmus hibája, hogy ide jutottunk. Emlékszünk még egy évvel ezelőttre? Néhányan nagyon sok pénzt akartak csinálni sok pénz helyett. Veszélyes hitelt adtak és vettek fel. Ők voltak, akik nagyrészt ezt elindították. Játszottak a hitellel, és egyszer csak kiderült, hogy nincs fedezet. Persze Ők csak kevesen voltak, de nagyok. Könnyű rájuk kenni a balhét. De mi is hibásak voltunk. Mert tápláltuk a szörnyű mániájukat. Plazmatévét vettünk hitelre, karácsonyra. Meg rohadt nagy kocsit - még jó, hogy a harmadikat a gyereknek. Meg amit csak lehetett. Fogyasztani akartunk, bármi áron. És ezt fizetjük most meg.

Az igazság az, hogy mindenki hibázott itt. Kicsit a kapitalizmus is, mert nem pofozott fel idejében. De legfőképpen a humán faktor az, ami a gödröt ásta. A megoldás tehát nem az, hogy lefejezzük a kapitalizmust. Arcfelvarrás nem árt, kicsit emberarcúvá tenni, hogy úgy mondjam. De szükségünk van rá. Ha ezt most nem is látjuk, rájövünk majd néhány év múlva, amikor eljön, hogy kihúzzon a szarból.

 via The Economist

Palik László klasszikusa jutott eszembe tegnap, miközben egy, a Népszabadságban hónapokkal ezelőtt megjelent cikket kerestem. Többszöri próbálkozás után is ez fogadott:

A keresett cikk nem található...
HTTP/1.0 404 Not Found :-(
vissza a főoldalra

Hmmmm, hát ez nem jó - mondtam magamban, és elkezdtem régebbi cikkeket keresni a guglin. Hasonló üzenet újra, meg újra, meg újra. Itt kezdett gyanússá válni a dolog. Korábban már írtam róla, hogy a NOL újratervezi magát, s ez meg is történt a napokban. S lám, jött a megvilágosodás: a fiúk itt egy szép nagy böszmeséget csináltak. A régi cikkek ugyanis eltűntek. Bár megesett, hogy szapultam a Népszabit, mégis nagy veszteségnek érzem ezt, hiszen talán az egyetlen olyan napilap, amit rendszeresen olvastam az elmúlt években. Főként annak köszönhetően, hogy ez volt az egyetlen korrekt archívummal rendelkező sajtótermék a négy nagy közül (MN, MH, Népszava, Népszabi), valamint az online kiadásra is gyorsan felkerültek a friss cikkek.

De hogy ne érje szó a ház elejét, nézzük meg kicsit jobban az új oldalt:

• Bár a régi külső nekem jobban tetszett, a használhatóság egyértelműen javult (végre nem kell félnem, hogy hova kattintok az oldalon, régen ugyanis a cikkek szövegére kattintva is rögtön ugrott az oldal a teljes verzióhoz). Ez pirospont!
• Gratulálok, végre fel tetszettek fedezni az audiovizuális tartalmakat is! Van NolTV, szép is lenne, meg jó is, ha lenne értelme. Sajnos azonban azt kell mondjam, hogy itt valami nem stimmel. Minek akar a Nol betörni egy olyan piacra, ahol semmi keresnivalója? Egy napilap online kiadását nem kell videómegosztóvá alakítani! Személy szerint, mikor láttam, hogy lesz egy saját TV, a zoom.hu rövid intejúira, vagy esetleg videóriportokra gondoltam, s örvendeztem vala. Ehhez képest smafu. Nulla. Érdektelen videók. Nagy, nagy feketepont. (zárójelben: a szerki ajánlja? WTF??)
• NolRandi... Na menjetek a... Ja, oda! Minek? Oké, oké, haladni kell a korral, meg világválság van, és kell valaki akinek a vállán kisírhatjuk magunkat. Na de kérem, az még rendben van, ha a kedves cégcsoport egy társkeresőt akar üzemeltetni, de szerényen azért azt mondanám, hogy a lap komolyságát az én szememben rontja, hogy a NolRandi fülecske szerepel. Elefánt méretű feketepont!
• Tetszik, hogy a Galéria megújult, különösena karikatúrák menüpont benne (személyes kedvenceim, amiket szívesen nézegetek) Pirospont!
• Szintén pozitív, hogy a TOP10-nél nemcsak az olvasott, de a vitatott és értékelt cikkeket is meg lehet nézni (bár nem lenne rossz egy legtöbbet ajánlott fül sem) Pirospont!
• Hiányzik a baloldali menü! Nagyon:( Szép és egyszerű volt, most meg alig néhány kategória van a felső menüben. Feketepont!

Szóval összesítésben nekem 3 fekete és 3 pirospont után az a benyomásom, hogy bár a szándék megvolt, érdemben nem lépett előre a Népszabadság. Az, hogy a konkurenciát most már magasan veri, teljesen lényegtelen, a korábban felsorolt négyesből eddig is a legjobb volt. De ha a cél az volt, hogy az internetes tartalomszolgáltatók (értsd Index, Origó, Zoom, stb.) versenyébe beszálljon, akkor ez nagyon kevés.

Mivel már jóideje nem jelentkeztem, azt hiszem illenék néhány gondolatomat billentyűzetre vetni az amerikai választásokról, hogy ti majd jól rámszólhassatok, miben is tévedek:) Úgy érzem, hogy az utóbbi időben elterjedt néhány félig igaz, de inkább téves feltevés, néhány dolgot pedig abszolúte nem érintett a mainstream média. Itt az idő tehát, hogy megvitassuk ezeket. (A lista persze nem teljes, hogyan is lehetne az! De próbálkozni talán érdemes)

• It's NOT the economy, stupid! Általánosan elfogadott nézetté vált, hogy Obama "elhúzása" mögött (egyenlőre csak a közvéleménykutatásokban) a gazdasági válság, ezen belül pedig a McCain-kampány tehetetlensége a megfelelő válasz megfogalmazására áll. Nos, én ezzel bizony élesen szembemennék. Tény, hogy a gazdasági válság elmélyülése egybevég Obama előnyének növekedésével, az okokat azonban másban keresném.

1. Először is, Obama sokszorosan többet költ hirdetésekre, mint McCain (ehhez kapcsolódóan majd lásd a következő pontot). Ez pedig súlyos 2-3%-ot jelent a kvk-ban.
2. Obama kampánya a kezdetektől sok energiát fektetett a helyi szervezetek kiépítésébe, és különböző aktivista-képzésekbe, ami mostanára látszik megtérülni.
3. A kvk-k egyik mellékhatása, hogy sokan a győzteshez csatlakoznak, tehát ha valaki elkezd előnyre szert tenni, egyre többen és többen választják őt egy megkérdezés esetén. Ezt hívják bandwagon, vagy utánfutú effektusnak. Ezzel párhuzamosan fejti ki a hatását az elhallgatási-spirál (minél inkább kisebbségben érzi magát valaki, annál kisebb a hajlandósága, hogy valódi véleményét nyilvánosságra hozza). Persze miután e két tényező elkezdi kifejteni a hatását, útjára indul a megfelelő, ellentétes irányú mechanizmus, az underdog-effect, amikor is a vesztes pártjára állnak a rossz helyzetet látva.
4. A mostani kvk-k leginkább a valószínű szavazókra koncentrálnak, nem pedig a regisztrált szavazókra. Mivel pedig utóbbi csoport vehet csak részt a választáson, ezért félrevezető lehet egyéb csoportokkal foglalkozni.
5. A választáson a megszerzett elektori szavazatok számítanak, nem pedig az országosan elért szavazatok száma. Attól, hogy valaki 49-46 arányban vezet országosan, még korántsem biztos, hogy több elektori szavazatot gyűjt össze.
6. Obama-t rengeteg fiatal, illetve fekete és egyéb kisebbségi támogatja, akiknél a részvétel kevésbé vehető biztosra, mint az átlagos WASP-ok esetében.

• Felejtsük el a kampány állami finanszírozását. Obama bebizonyította, hogy egy elnökjelölt sokszorosát képes összegyűjteni az állami támogatásnak - leginkább persze az internet közbenjárása okán. McCain csapata hibásan mérte fel az internet által nyújtott lehetőséget, valamint a szavazói bázis adakozási hajlandóságát (jól látszott ez a Palin-bejelentés utáni napokban, amikor is közel 10 millió dollárt sikerült gyűjteni). Ez most akár végzetes lehet a GOP számára.

• Mi történt a Kongresszusi választásokkal? A nagy különbséget az elmúlt két választáshoz képest abban látom, hogy most szinte kizárólag az elnöki versenyre koncentrálódik a média figyelme, míg 2000 és 2004 során a szenátusi és képviselőházi választásokat is nagy várakozás előzte meg. Fontos azonban, hogy felmérjük egyrészt milyen következményekkel járna egy demokrata elnök demokrata kongresszusal való párosítása, illetve egy republikánus elnök és egy 60+ demokratát számláló Szenátus kohabitációja.
• A TV viták győztese nem biztos, hogy a választáson is győzni fog! A főbb médiumok egyértelműen Obama-t hozták ki mindhárom vita győztesének, ebből azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Ne feljetsük el, hogy Kerry 2004-ben mindhárom vitán megverte Bush-t (igaz az utolsót néhányan egálra értékelték), végül mégis alulmaradt a republikánus jelölttel szemben. Ennek egyik fő oka, hogy az utolsó vita és a választás napja között mintegy három hét telik el. Ezidő alatt pedig a hátrány könnyen lefaragható.
• Nem Európa választ elnököt! Igen, Obama népszerűsége a világon egyértelmű, és ha mi, európaiak is szavazhatnánk valószínűleg 80-90%-al nyerné a választást a demokrata jelölt. Most azonban bármennyire is fáj egyeseknek, nem mi döntünk. Így arról beszélni, hogy milyen sokan támogatnák Obama-t Németországban, Franciaországban, vagy bárhol máshol, ha érdekes is, de teljesen felesleges.

Nagy hirtelen ennyi, néhány pontot igyekszem majd a későbbiekben részletesen is kifejteni. Addig is god bless us all!

Aki a világgazdasági válság ellenére rendelkezik némi tartalékkal, és ezt hajlandó tudásának bővítésére fordítani érdemes a naptárába feljegyezni két dátumot.

Október 28-29-én kerül sor Varsóban az "Internet Közép-Kelet-Európában" című konferenciára. A részvételi költség "mindössze" 850 Euró, cirka 225 ezer magyar buznyák. Néhány érdekesebb előadás alább, a teljes program itt:

• Új utak a közösségi hálókon való hirdetésben
• A közösséglokalizáció fontossága a nyílt forráskódban
• Hirdetés a közösségi hálókon - a siker kulcsa a felhasználó bevonása
• Videó a hálón - új lehetőség a mobilon

Szintén érdekesnek ígérkezik november 5-6. között a Kreatív Online "Média- és kríziskommunikáicós tréningje", a részvételi díj cirka 300 ezer huf. A teljes program és a jelentkezés megtekinthető itten, alább pedig önkényes válogatásom:

• A hír keletkezése és útja a médiában
• A kommunikációs krízis
• Új média szerepe
• Gyakorlatok (statement-ek, interjúk elemzése, interjúk fevétele, stb.)

De hogy a szűkebb - vagy éppen semmilyen - kerettel rendelkező kollegák se maradjanak fejtágítás nélkül, íme néhány ingyenes konferencia:

• Kína Afrikában: ellenség vagy barát? A Geopolitikai Tanács rendezésében, október 22-én 10 órától. Bővebben itt.
• The place and role of the GCC (Gulf Cooperation Council) in international youth policy a Magyar Külügyi Intézet szervezésében, október 21-én 16:30tól, bővebben itt.
• Nagyköveti Klub az Andrássy Egyetem és az Antall József Alapítvány szervezésében, vendég az iráni nagykövet. Október 20-án, 19:00-től. Több itt.

Nem nagyon hiszem, hogy valóban sor kerülne előrehozott választásokra. Az SZDSZ legalábbis nem szavazhatja meg a jelenlegi helyzetben - hiszen önerőből nem jutna a parlamentbe. A Fidesz-nek nem érdeke, hogy segítse a liberálisokat, az MSZP-ben pedig vélhetően felmerül majd az édes bosszú igénye.

Az MDF talán túlélné, de az éppen tisztújító párt körüli bizonytalanság jól látszik a legutóbbi kvk-ban (augusztus végén esett a Szonda és a Századvég szerint is, bár a Marketing Centrum 5/7-re mérte a teljes/biztos skálán augusztus közepén). Ha sikerül a megosztottságon túljutni, akkor lehet esélyük.

A Fidesz-nek most kell lépnie, hiszen a párthoz távozott MSZP szavazók szépen lassan csordogálnak vissza a szocializmus tőgyére. Az MSZP-nek éppen ezért szintén jó lehet az időzítés. Arról nem is beszélve, hogy ha önmagukat végzik ki - persze csak képletesen szólva - valószínűleg nyernek még 3-4%-ot a biztos szavazók között.

A KDNP-ről ha lehet nem beszélek, a Jobbiknak és a MIÉP-nek nem lenne jó egy mostani választás. Bár lehet, hogy nekik sosem lenne jó. Amiért szerintem esélyesebbek lennének 2010-ben az az EP választás. A Morvai-vezette Jobbik lista ugyanis jó eséllyel számíthat majd mandátumra (a nagyjából 30%-os EU-ellenes rétegből és a mélymagyarokból összejönne), ezzel minden bizonnyal leszorítva az SZDSZ-t, s talán az MDF-et is a magyar képviselők listájáról. Ez a plusz jól jöhet 2 év múlva. Ezzel szemben egy mostani vereség összeroppanthatná a pártot - igaz, ha a múltkori 1,1%-nál (ugye a MIÉP-Jobbik 2,2%-ot kapott, 50-50 felezték az állami támogatást) jobb eredménnyel magasabb támogatást kapnának állambácsitól, az hasznos plusz lehet az EP készülődésre is.

Sosem szerettem tippelni, ezért most se fogok, de 35-40%-nál nem adnék több esélyt egy előrehozott választásnak.

De ha mégis, legyen itt egy kérdés - hozzátok!

Ez áll ugyanis az alkotmányban:

""20. § (1) Az országgyűlési képviselők általános választását - az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével - az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani.""

Akkor hát mikor kell megtartani feloszlás vagy feloszlatás esetén? Én maradok annál, hogy négy év múlva (majd leírom miért), de van, aki azt mondja, hogy a "rendes" választás után 4 évvel (ezt is majd megmondom mért). Ti mit gondoltok?

Több helyen is olvasható volt mostanság milyen módszereket ajánlanak a szakértők a véresszájú kommentelők kiszűrésére. Valóban nem jó, ha a közhangulat elmérgesedeik, s bár itt ez eddig nem nagyon volt jellemző (bár maguk a kommentek sem, ha szabad kicsit önkritikusnak lenni) próbálok elébe menni a dolognak.

Megegyezést kínálok hát. Mert manapság ez divatos.

Abból indulok ki, hogy az embernek le kell vezetnie a feszültséget valahogy, s ha ezt még a komment megírása előtt, kevesebb energiaráfordítással megteheti, akkor nem züllünk le.

A módszer? Rendkívül egyszerű. Ellátogattok ide. Beírjátok az URL helyére a politech.blog.hu címet.És jöhet a disztroj.

E webes alakalmazás ugyanis lehetővé teszi, hogy válogatott módszerekkel tönkretegyetek egy honlapot. Van itt minden, az Atyaúristentől kezdve UFO-támadásig, dinoszaurusztól méhekig.

Ha pedig kiéltétek magatokat, jöhetnek a képek e-mailben, a legjobbakból még válogatás is lehet. Étvágygerjesztőnek pedig alljon alább néhány saját alkotás:)

Hírességgé válni nem egyszerű dolog. Ha a híressé-hírhedtté vált 15 perc hírnévtől most eltekintünk, akkor kemény munka és/vagy jókora innovatív képesség szükséges hozzá.

Léderer András, az SZDSZ Új Generációjának elnöke eddig sem panaszkodhatott, gyakran volt televíziós műsorok, vagy éppen újságok interjúalanya. Most azonban rátett erre is egy lapáttal, ráadásul egy technomán számára szimpatikus úton.

Az ÚG vezetője ugyanis Grúziába utazott, ottani élményeiről pedig blogot vezet. Gyorsan beleolvasgattam, nincs benne halálfélelem, orosz fegyveresek elől való menekülés, de még egy szimpla ágyúdörgésre ébredés sem. Ha nem tudnánk mi történt ott néhány hete, azt hihetnénk hogy András egy szimpla Balkán-túrán vesz részt. De ő Grúziában van.

Nem áll szándékomban megkérdőjelezni az indítékait, becsületes dolog odamenni, próbálni segíteni. Liberális vezetőkkel találkozgatni sem becstelen, bár nem tenném a romeltakarítással egy szintre. Nem lehet ugyanakkor nem észrevenni, hogy András ezzel médiahype-ot csinált magának. Okosan, ügyesen. Hogy mennyire, azt jól mutatja, hogy az index-en nemrég interjú jelent meg vele ottani kalandjairól. Látott egy jól meglovagolható hullámot, és ráfeküdt.

Nem csak a liberálisoknál van azonban remény egy színesebb kampányolásra. Orbán Viktor Tumblr posztjai amerikai útjáról is effelé mutatnak, igaz azt nem az index, hanem a Reakció tudósította nekünk.

A FEMA (Szövetségi Vészhelyzetkezelő Ügynökség) és a Nemzetbiztonsági Minisztérium összefogásával lehetővé vált egy widget elhelyezése a MySpace oldalunkon. A widget segítségével követhetjük a hurrikán mozgását, megtalálhatjuk evakuált rokonainkat, vagy éppen adakozhatunk az áldozatok számára.

Obama kampánya is bevonta a Google Earth programot. A Konvenciót otthonról figyelemmel követők partikat szervezhettek, melyek a társaságot keresők számára megtalálhatóak voltak a Google Earth-en.

Augusztus közepén Törökországban több blogger is leállította oldalát a webcenzúra elleni tiltakozási akcióban. A blogokra a következő felirat került:Bu siteye erişim kendi kararıyla engellenmiştir, azaz a weboldalhoz való hozzáférés a tulajdonos szabad akaratából lett letiltva.

Miután az Amazon megerősítette a Kindle olvasó diákokra optimalizált változatát újabb hírek láttak napvilágot. Elsőnek egy, a jelenlegivel megegyező méretű kijelzővel rendelkező gép jön ki, azonban megújult formában. Ezt követi egy nagyobb képernyős Kindle a diákoknak. Az üzleti modell pedig az Iphone által is alkalmazott szolgáltátás-százalékot követi, az Amazon ugyanis a készülék értékesítése mellett minden letöltött tartalomból is részesedni fog.

Megújult a brit miniszterelnöki weboldal, a reakciók pedig egyértelműen pozitívak. Úgy tűnik a web2.0-re való átállas elég jól megy az angolszász világban. Nem nagyon volt még időm mélyebben átnézni az oldalt, de a főbb megoldások között szerepel a petíciók aláírása és kezdeményezése az oldalon, videókérdés a miniszterelnökhöz, valamint Flickr, Twitter és Youtube válogatások a kapcsolódó tartalmakból.

Na igen, ezt a két szót nem nagyon szoktuk egymás mellett látni, de még egy szabad-asszociásiós játékban se kerülne elő.

McCain csapata ismét hatalmasat robbantott, Obama biztosnak látszó - s egyre inkább hibásba hajló - döntése után a republikánus jelölt merész döntéssel bár, de vélhetően a lehető legjobban választott. Részletesebb elemzés a két jelöltről holnap, addig is szemtorna.

Update#1 - Kaptam egy levelet, melynek a lényege: a cikk a vélemény rovatban van, ezért kvázi oké a dolog. Úgy gondolom itt jön be egy fontos kérdés az online kiadványokkal kapcsolatban. Míg a nyomtatott újságban egyértelműen kiderül, hogy egy cikk vélemény-e vagy sem, addig az online verzióra ez nem igaz. Ha valaki egy linket követve megy a cikkre - mondjuk ebből a blogbejegyzésből - akkor sehol sem jelzik számára, hogy ez egy véleményrovatos cikk. Ez pedig visszavezet oda, amit alább írok.

Megvan a véleményem a magyar (nyomtatott) sajtóról. Nem túl pozitív. Álságos, a tényfeltárást mellőző, aktuális szelekkel többé kevésbé együtt forgó brigád (kivétel persze amelyik annyira elfogult, hogy szerinte a szél is csak egy irányból fújhat - kedvenc vezére popójából).

Éppen ezért nem nagyon szoktam kiakadni semmin. Kelet-Európa van itt, meg Balkán. Tudjuk ezt rég. De néha betelik a pohár.

Most olvasom a Népszabadság Online-t. Ezt találtam.

"Oroszország olyan lépéseket tett katonailag, politikailag, majd jogilag is, amelyek garantálják az ott élő emberek biztonságát. "

Igor Szavolszkij tollából származnak eme szavak. Nameg ezek is:

"A támadás kiemelt célpontjai között voltak a jogosan ott tartózkodó orosz békefenntartók."

"Oroszország véleménye világos: grúz agresszió történt. Nyilvánvaló etnikai tisztogatás és népirtás."

"Az álnok grúz támadás után húsz órával elindult az orosz ellencsapás, ami néhány nap alatt elérte a célját, megmentette az oszét nép nemcsak nemzeti, de puszta létét is. "

Sehol egy "Az itt megfogalmazott gondolatok nem tükrözik lapunk véleményét", vagy a leírtakért "semmilyen felelősséget nem vállalunk", vagy éppen egy kommentár, vélemény.

Bármi, amiből az europeer gondolkodó leszűrhetné a következtetést: itten most nem egy oltári nagy benyalásról van szó az orosz medve fenekébe; pusztán úgy gondolta a Népszabi, hogy megadja a lehetőséget mindkét félnek a megszólalásra.

Jó, nem vagyok nagy orosz-barát. Szavolszkij-t egyébként kedves embernek tartom, aki értelmes, a világot reálisan értékelni képes diplomata. A véleményével azonban - ami persze inkább a KB vagy a PB utószerveinek véleménye - leggyakrabban nem tudok azonosulni.

Nem is őt állítanám azonban most a kalózhajó szélére, hogy cápák közé vessem. Hanem a Népszabadság teljes szerzőgárdáját. És szerkesztőit. De még a takarítót is, aki ezek után nem mond fel.

Szavolszkij mondta, amit mondania kell. Ha nem mondja, mehet Szibériába havat kapálni. De mi a Népszabadság mentsége? Miért kellett ezt? És legfőképp, miért így?

Nem is írom most ezt tovább, mert túl sok indulat gyülemlett fel. Elmegyek a magyar tengerhez, talán egy kis zavartalan gondolkodás segít megoldani a rejtélyt.

A Népszabadságnak meg csak annyit üzennék: néha gondolkodni is kéne!