A modern kampány – hogy mi is ez, arról később még lesz bejegyzés – egyik meghatározó új eleme a televízió volt. Az első országos választás, ahol tv-spotokat használtak az 1952-es amerikai elnökválasztás volt Eisenhower és Stevenson között. Bár elég kezdetlegesek voltak e hirdetések – nekem első blikkre az ominózus hurka-gyurka reklám ugrik be – mégis új frontot nyitottak a választási küzdelemben. A TV-vel rendelkező háztartások száma az 1950-es 11%-ról 1960-ra 88%-ra emelkedett, széles körben eljuttathatóvá vált tehát a politikai üzenet.
Carroll Trosclair röviden összefoglalja, hogy mitől is voltak meghatározók ezek a filmek, de először lássunk egyet Eisenhower-től, majd Stevenson-tól is (a többi film elérhető a Livingroom Candidate oldalon).
Ahogy Trosclair is kiemeli, Stevenson fő hibája az volt, hogy egyáltalán nem jelent meg a filmjeiben. Bár az első videón – aminek a készítésében Disney is részt vett – maga Eisenhower sincs jelen, folyamatosan mutatják azonban az arcképét, rajta jellegzetes mosolyával. Az ok egyszerű: az embereket sokkal jobban érdeklik a jelölt tulajdonságai, mint esetleges szakpolitikai üzenetei – igaz Eisenhower filmjei e tekintetben is magasan verik ellenfeléét. Eisenhower mosolyával szimpátiát tudott kelteni, s optimizmust sugárzott abban a korszakban, amikor a hidegháború kezdett a csúcsra érni – háborús tapasztalatáról egyébként külön film is készült. A filmben egyébként jól látható, hogy megjelennek különböző társadalmi csoportok – farmertől a fiatal családig – ezzel próbál meg Eisenhower minél szélesebb rétegekhez szólni (és ismét az azonosulás). És ne feledkezzünk meg az enyhe negatív utalásról a demokratákra – a három bamba szamár a kerítés mögött.
A második videó az elhibázott negatív kampány mintája lehetne. Két szív szimbolizálja Eisenhower-t és Taft-ot, ezáltal összemosva őket. A film leginkább ott hibázik, hogy aki kevésbé figyeli a szöveget, az könnyen félreértheti, hiszen maga a képi világ inkább boldogságot és örömöt sugároz. Ez pedig pont a negatív élt veszi el.
Hogy pedig egy kicsit aktualizáljuk a témát, mi a szembetűnő különbség a mai spotokhoz képest? Nem, nem a fekete-fehér szín, nem is az idióta dalok. Ezek a filmek nemritkán egy percnél is hosszabbak, mára pedig a 30-másodperces reklámok dominálnak. Ennek két fő oka, hogy egyrészt jelentősen megdrágultak a hirdetési idők, másrészt rájöttek a tanácsadók, hogy a figyelem ennyi idő után lankad, így nem érdemes hosszabb filmeket készíteni.
Ja és egy kis érdekesség, hogy legyen itt minden. 1952 volt az első év, amikor egy játékot a TV-ben reklámoztak, mégpedig őt:
Utolsó kommentek