Az alább olvasható cikk a Méltányosság Politikaelemző Központ számára készült, ide kattintva megtekinthető pdf formátumban is.
Immáron több, mint két évtizede nyilvánvalóvá vált, hogy az információs technológia alapjaiban változtatja meg az általunk ismert világot. Ronald Reagen, az Egyesült Államok elnöke 1989-es beszédében az információra, mint „a modern kor oxigénjére” utalt, mely „áttör a szögesdróttal fedett falakon, keresztül megy az elektromos kerítéseken, s a totalitarizmus Góliátját a microchip Dávidja győzi majd le”. Abban az időben az internet még csak szárnypróbálgatásait végezte, mára azonban megkerülhetetlen tényező vált, s valóban Góliátokkal küzd – gyakran eredményesen. Az internet – s vele együtt az új média – szerepét a politikában sokáig mégis leértékelték. Még 2004-ben is, „az emberek furcsán néztek, ha valaki kimondta a blog szót, s azzal érveltek, Howard Dean az internet ellenére is veszített”. A 2006-os amerikai választások azonban megváltoztatták a politikai társadalom hozzáállását, s komoly munka kezdődött mind a magán-, mind pedig a tudományos szektorban az internet felhasználhatóságának és kihasználtságának vizsgálatára.
Különösen a 2008-as elnökválasztási küzdelem bizonyította be, hogy a fejlett nyugati társadalmakban nincs már politika web-es jelenlét nélkül. Barack Obama soha nem tudta volna legyőzni Hillary Clinton-t az internet – és azon keresztül a kis adományok – nélkül, miként Ron Paul republikánus jelölt is az ismeretlenségbe süllyedt volna. A választási kampány azonban csak egy – igaz rendkívül fontos – területe a politikának, amelyet megváltoztatott az internet. Hasonló változások mentek végbe a kormányzás, a nemzetközi politika, a civil társadalom és aktivitás, valamint a biztonságpolitika területein.
De mik is voltak ezek a változások, és melyek a fő irányai? Rasei és Sifry három fő tendenciát jelölnek meg:
1. Átalakulás a tőkeintenzív, média által irányított politikából egy olyan térbe, aminek a belépési költsége alacsony, milliókat von be, és nem irányítja egy szervezett központ.
2. A változás folyamatos, és nehezen megjósolható
3. Az emberek – szavazók – által generált aktivizmus, mely a kampányok kezei alól kibújva valós és erős tényezőként jelennek meg
Richard Miller szintén több tényezőben állapítja meg a változás irányait:
1. Nagyobb rétegnek van lehetősége a beleszólásra bizonyos fórumokon (pl. sajtótájékoztatók)
2. Együttműködés lehetősége nemcsak a kérdések feltevésében, hanem a válaszadásban is (pl. online programírás a Wikipedia segítségével)
3. Az információ (pl. előadások, beszédek, parlamenti ülések) a digitalizáció révén szélesebb körben válik elérhetővé, növelve az általános tudást és a demokrácia minőségét
4. Aktívabb és közelibb kapcsolattartás a politikusokkal (pl. a közösségi oldalak segítségével)
Mindkét felsorolás alapvetően az információáramlás egy szabadabb, a hagyományos médiával rivalizálni képes jellegére hívja fel a figyelmet. Matthew Buckland szerint az internet által biztosított lehetőség leginkább abban rejlik, hogy az online média olyan sebességgel képes a híradásra, mint a televízió vagy a rádió, s olyan alapossággal, mint a hagyományos újságírás. A web-et tehát nem pusztán a média vagy a politikusok birtokolják, hanem a tág közönség – ha úgy tetszik a szavazók – ennélfogva magasan demokratizált entitás.
A továbbiakban három fő területen fogjuk ismertetni vezető agytrösztök és egyetemek kutatásait az internet hatásairól:
1. Civil társadalom és aktivitás
2. Nemzetközi politika
3. Választási kampány
1. Az internet szerepe a civil társadalom és aktivitás átalakulásában
Jo Barraket, a Melbourn-i Egyetem Politikatudományi Intézetének előadója az Ausztrál harmadik szektor (civil társadalom non-profit intézményei) online mobilizációs képességeiről végzett vizsgálatot[1]. Miként Barraket rávilágít, egy erősen polarizált vita alakult ki az online technológiáknak a civil társadalom és online demokrácia építésében való szerepéről. Míg egyesek az online technológiákhoz való hozzáférés egyenlőtlenségét, valamint az internetnek a társadalom „fogyasztóiasodására” és atomizálódására irányuló hatását emelik ki, mások az információhoz való radikálisan megnőtt hozzáférésre világítanak rá, a gyors kommunikációra, valamint a virtuális közösségek kialakításának és fenntartásának leegyszerűsödésére. E vitában két altéma emelkedik ki jelentőségével.
- Milyen mértékben alakítja át az információs és kommunikációs technológia (ICT) a közösségi cselekvést a globális online hálózatokban?
- Vajon az online tevékenység erősíti vagy gyengíti az offline, helyi közösségépítést?
Mindkét kérdésben élesen szembenálló véleményekkel találkozhatunk. Egyesek szerint az online tevékenység az alacsonyabb minőségű „virtuális kapcsolattartás” felé visz, de az empirikus kutatások nagyobb része arra enged következtetni, hogy bizonyos csoportok esetében az ICT-k használata előmozdítja a civil tevékenységet.
Barraket kutatásában – melynek során 50, a harmadik szektorhoz tartózó intézményt vizsgált meg – rávilágít, hogy jelentős összefüggés van az intézmények mérete és ICT felhasználásuk között. Nagyobb intézmények tehát többet fektetnek be az új technológiák alkalmazásába. Az egyik legjelentősebb felfedezésnek azt tekinti Barraket, hogy ezen intézmények az online tevékenységüket leginkább egy-irányúnak építik fel – tehát intézménytől a társadalomig – melynek célja, hogy hagyományos akciókra buzdítson, míg a kétirányú tevékenységet – tehát új típusú akciókba való bevonást – alig használják. A szerző rávilágít, hogy ezzel az ausztrál harmadik szektor valójában az online technológiák lényegét hagyja figyelmen kívül.
Szintén az NGO-kat, s azoknak is egy speciális területét vizsgálta meg Goubin Yang[2]. A Hawaii-i Egyetem és a John D. és Catherine T. MacArthur Alapítvány által támogatott kutatás a kínai környezetvédelmi NGO-k és az ICT összefüggéseire koncentrál. Miképp Yang kiemeli, a harmadik szektor szervezetei, illetve az internet egyszerre fejlődtek bizonyos országokban – így például Kínában vagy Kelet-Közép-Európában – s ez sajátos következményekkel járt. Míg ugyanis a nyugati országokban, ahol az információs technológia leginkább a meglévő intézményeket alakította át, addig ezeken a területeken új típusok születését eredményezte, melyek az internet nélkül működésképtelenek lennének. Yang vizsgálatából kiderül, hogy az új információs technológiák infrastruktúraként szolgálnak a közéletben való szervezett civil részvételhez, valamint transzformálják a meglévő társadalmi intézményeket.
Az információs technológiák terjedése azonban nemcsak a Robert Putnam által leírt társadalmi tőke emelésében, illetve a társadalmi mobilizáció új útjainak megjelenésében hatott az emberekre. Ahogy az a Congressional Management Foundation és a Zogby International közvélemény-kutató cég tanulmányából kiderül[3], az internetnek jelentős hatása volt a polgárok és a megválasztott képviselők közötti kommunikációra is. A kutatás egyértelműen bebizonyítja, hogy a választók nagyobb hányada keresi fel a Kongresszust az Egyesült Államokban, mióta lehetőség van e-mail-ek küldésére. Míg 2004-ben a felnőtt lakosság 18%-a, addig 2008-ban 44%-a kereste fel a Kongresszust legalább egyszer. Emellett az is kiderült, hogy akik felkeresték a Kongresszust, más területeken is aktívabban vesznek részt a közéletben. Azok közül, akik felkeresték a Kongresszust 43% online úton tette ezt meg, a négy év alatt végbement növekedés nagy része tehát az új technológiáknak köszönhető.
A kutatás azt is kimutatta, hogy 82%-a azoknak az internethasználóknak, akik felkeresték a Kongresszust egy harmadik fél kérésére tették azt. Így az érdekcsoportok illetve egyéb intézmények láthatólag jelentős szerepet játszottak az emberek mobilizációjában. Ennek bizonyítéka az online petíciók megnövekedett száma az utóbbi években. Miként az India Times is beszámol róla[4], a nagyobb petíciógyűjtő oldalak milliós nagyságrendű aláírást gyűjtöttek össze az elmúlt években – közülük is a legnagyobb a www.petiotiononline.com, melyen a mai napig 71 millió aláírást helyeztek el.
2. Nemzetközi politika és az internet
Az Aspen Institute egy 2003-as kutatása[5] új fogalmat kívánt bevezetni a nemzetközi viszonyok paradigmájaként. A realpolitik-kal ők a netpolitik fogalmát állították szembe, mely előbbit váltja majd fel a globális stratégiai kérdésekről való gondolkodásban. Míg a realpolitik a kényszer segítségével próbál érvényt szerezni egy nemzet érdekeinek, addig a netpolitik egy „lágyabb” térben mozog, mint a morális legitimáció, kulturális identitás, társadalmi értékek. E netpolitik-nak sajátos jellemzői vannak. Új szereplők jelennek meg – NGO-k, globalizációellenes csoportok, újságírók, stb. – akik mind-mind lehetőséghez jutnak hogy hallassák hangjukat. Új dimenziói jelennek meg az erősségnek, leginkább a lágy erő (soft power) területén.
Bár a netpolitik-ot még „kibontakozóban lévő doktrínának” tekintik, bizonyos alapelemei már jól látszanak: a gyorsabb információ-áramlás, erősebb pluralizmus a nemzetközi viszonyokban, valamint új kihívások a nemzetállam és klasszikus diplomácia felé. A dokumentum megemlíti a cyber-hadviselést is, mely 2003-ban még távolinak tűnhetett, hiszen sem a terroristák nem rendelkeztek megfelelő tudással, sem a digitális kormányzás kiépítettsége nem érte el azt a szintet, melyen jelentős károk keletkezhettek volna. Az utóbbi évek azonban e tekintetben is változást hoztak. Az American Enterprise Institute szakértője vetette fel egy cikkben a cyber-terrorizmus és hadviselés új következményeit[6]. Azt Észtországot 2007-ben ért digitális támadás ugyanis bebizonyította, hogy az ilyen jellegű cselekmények komoly károkat okozhatnak, mely ellen nincs hatékony fellépés. A NATO nem pusztán tehetetlen volt az ügyben, de magának a beavatkozásnak a jogossága sem volt tisztázott. Bár a szövetség tagjai kötelesek a megtámadott tag segítségére sietni, vitatott, hogy a cyber-térben történt támadás fegyveres agressziónak minősül-e.
3. Választási kampány és az internet
A Pew Internet & American Life Project június közepén jelentette meg legújabb tanulmányát[7], melyben az amerikai elnökválasztást és az internet ebben játszott szerepét vizsgálják. A tanulmány szerint a felnőtt amerikai lakosság 46%-a használ internetet vagy telefonos üzenetet politikai célokra a 2008-as választások során. A politikai célok között a hírek és információk beszerzése és kampánytémák megbeszélése e-mailben vagy szöveges üzenetben szerepel. Bár emelkedett azoknak a száma, akik hosszabb időintervallum alatt politikai híreket olvasnak az interneten (2004. tavaszához képest 34-ről 40-százalékra 2008. ezen időszakában), a legjelentősebb növekedés mégis azok számában mutatkozik, akik napi szinten fogyasztanak politikai híreket az interneten keresztül (a 2004-es 8%-ról 2008-ban már 17%).
Az online technológiák jelentősen megnövelték a szavazók aktivitását is, 35% nézett meg a kampányhoz kötődő online videót, míg 10%-uk használt közösségi oldalakat, hogy részt vegyen politikai tevékenységekben (utóbbi a 40%-át teszi ki az ilyen oldalakon regisztrált felhasználóknak). Az internet felhaszálóknak idén 8%-a támogatott egy jelöltet online adománnyal, ez 2006-hoz képest 6%-os emelkedés.
A tanulmány külön kiemeli a fiatalok sokkalta magasabb fogyasztását és tevékenységét az interneten. Míg a 29 év alattiaknak például 12%-a osztott meg tartalmat az interneten (saját írás vagy kommentár), az idősebb korosztályokban ez ár csak 2-5%. A nagyobb felhasználás mellett a fiatalok pozitívabban is értékelik az internet szerepét, s mintegy harmaduk érzi úgy, hogy az internet közelebb hozta őket jelöltjükhöz, valamint segített bekapcsolódniuk a kampányba.
A tanulmány ráadásul rámutat, hogy a demokraták között – hasonlóan a fiatalokhoz – pozitívabb az internet megítélése, mint a republikánus szavazóknál. Amennyiben ez a tendencia továbbra is fennmarad, valószínűleg átalakul az amerikai szavazói-csoportok pártpreferenciája. Míg eddig a középosztály hagyományosan republikánus nézeteket vallott, az internet következtében könnyen a demokraták felé fordulhatnak –különösen a fiatalok – míg a szegényebb rétegeket – eddig inkább demokraták – a konzervatív médiaeszközök (rádió, televízió) érik el.
Következtetések
Az internet, s vele az új információs és kommunikációs technológiák valóban jelentős hatást gyakoroltak életünkre. A Méltányosság Politikaelemző Központ maga is egy példa erre, hiszen szintén a Yang által tipologizált intézmények közé tartozik, melyek jelentős tevékenységet végeznek az internet felhasználásával. Ahogy a legtöbb nyugati agytrösztöt, úgy minket is visszafordíthatatlanul átformált az információs technológia, szélesebb nyilvánosságot és szabadabb információáramlást biztosítva.
Minden jó tulajdonsága ellenére sem tekinthetünk azonban kritikátlanul az internetre. Bizonyos hatások, így a magánszféra lehetséges csökkenése, az online biztonság, vagy éppen a szélsőséges vélemények szabadabb terjedése olyan melléktermékei az információs kornak, melyek kihívásait kezelnünk kell.
Az internet által támasztott legfőbb kérdést viszont nem tudjuk megválaszolni. Mind a nyomtatás, a rádió vagy a televízió elterjedését új korszaknak tekintették, melyek alapjaiban változtatták meg a társadalom szerkezetét, elődjeiket azonban nem szűntették meg. Hogy az internet is csak egy ezek sorában, vagy sokkal forradalmibb változások eredője, máig vitatott téma, s feltehetően hosszú időre az is marad.
[1] Jo Barraket: Online opportunities for civic engagement? An examination of Australian Third Sector Organisations on the Internet [Australian Journal of Emerging Technologies and Society, Vol. 3., No. 1. 2005]
[2] Guobin YANG. "Information Technology and Grassroots Democracy: A Case Study of Environmental Activism in China." In Democracy and Globalization, Charles Nieman, Ed.. Kent State University Press , 2005
[3] Communicating with Congress. How the internet has changed citizen engagement? [Congressional Management Foundation, 2008]
[4] Internet reinvents politics of petitions, [The Times of India, 2006. Szeptember 22.]
[5] David Bollier: The rise of Netpolitik – How the internet is changing international politics and diplomacy [The Aspen Institute, 2003]
[6] Anna Applebaum: For Estonia and NATO, a New Kind of War [2007. május 22.]
[7] Smith – Rainie: The internet and the 2008 election [Pew Internet and American Life Project, 2008]
Utolsó kommentek