Az egyik fő vitatéma az általam ismert kampányszakemberek között, hogy vajh a stratégia, vagy pedig a technológia számít igazán. Bár nem szeretem a beskatulyázást, mégis inkább a fiatalok állnak a tech pártjára, míg az idősek hagyományosan a mikor-hol paradigmában gondolkoznak, s ezt csak kiegészíti a mivel kérdés. Weberhez visszanyúlva ezek persze csak ideáltípusok, senki sem ignorálja teljesen a másik területet, csupán nagyobb hangsúlyt fektet egyikre vagy másikra - most eltekintek a szélsőséges esetektől, amik azonban kétségtelenül léteznek.
Én mindig is Machiavelli híve voltam, aki hitt abban, hogy a virtu segítségével a fejedelem (tehát a politikus) el tudja dönteni, hogy mikor melyik eszközt vagy tulajdonságát alkalmazza. Ha ezt a tanácsadókra vonatkoztatjuk, a virtu annak a képessége, hogy eldöntse a stratégiára, vagy éppen a technológiára helyezze a hangsúlyt. A kérdés tehát leginkább kontextuálisan értelmezhető, országonként és választásonként változhat. Egy helyi, vagy listás választáson inkább a technológia, a szavazók azonosítása és a mozgósítás játszhat döntő szerepet, míg egy országos, több választókerületes - esetleg multifázisos választásban - már a stratégiára helyeződhet a hangsúly. A leginkább meghatározó tényező itt a szűkösség, tehát a rendelkezésre álló erőforrások. Szűk erőforrások esetén - döntően itt az anyagiakra gondolok - felértékelődik a stratégia kérdése: hol kampányoljunk többet, hol vegyünk hirdetéseket, mennyire legyen kiterjesztett a kampány. Ha azonban jelentős összegek állnak rendelkezésünkre a stratégia veszít jelentőségéből, hiszen lehetőség van mindenhol egyszerre kampányolni.
A technológia természete különbözik ettől. Szűk erőforrások esetén szintén felértékelődik a szerepe, hiszen magasabb hatásfokú eszközökkel jelentős anyagi megtakarításokat érhetünk el. A különbség, hogy jelentősége az erőforrások bővülésével sem csökken - sőt, mint Obama példáján láthattuk maga a technológia döntő szerepet tölt be az erőforrások megszerzésében.
Szintén a technológia primátusát látszik igazolni az a jellemzője, hogy láthatatlan, illetve nem - vagy csak nehezen - lehet rá reagálni. Míg ugyanis ha az ellenfél dönt egy stratégia mellett, az hamar nyilvánvalóvá válik: látjuk melyik körzetekben kampányol, milyen médiumokat használ, stb. - lehetőségünk van erőforrásokat oda telepíteni, kvázi ellensúlyozni a terjeszkedést. A technológia azonban legtöbbször rejtve marad: nem tudjuk, hogyan azonosítják a szavazókat, miként és hányszor érik el őket, hogyan mozgósítanak vagy építenek közösséget. De még ha kiderül, akkor is rendkívül nehéz - vagy akár lehetetlen - adott területen reagálnunk. A republikánusok 72 órás programja ezért biztosíthatta a győzelmet 2004-ben. A közel három évig fejlesztett technológia leutánozhatatlan volt még akkor, s a demokraták nem tudták ellensúlyozni a GOP mozgósítását.
Itthon még elképzelhetetlen, de az Egyesült Államokban már azt is hajlandóak nyilvánosságra hozni - persze csak szolidan - hogy milyen stratégiát fognak követni a kampányok. Először a McCain-, majd az Obama-kampány tett közzé egy videót, melyen a kampánymenedzserek mutatták be 2008-as terveiket. Nézzük meg a két videót, először Rick Davis, majd David Plouffe helyzetértékelését:
Mindkét videóból látszik, hogy mely államokra helyezik majd a hangsúlyt a kampány során. Míg McCain-ék a dél-nyugati - latínók által lakott - területekre, a Clinton államokra, a közép-keletre, illetve néhány demokratáknak tartott államra koncentrálnak majd (Connecticut illetve New Hampshire), addig az Obama-kampány a Kerry államok megtartását célozza, valamint terjeszkedni próbál majd nyugaton, illetve a déli államokban - ahol magas az afro-amerikaiak aránya.
Bár van különbség a két helyzetértékelésben - Davis szerint 153-143 arányban vezetnek a biztos államokban az elektori szavazatok között, míg Plouffe 174-128-as demokrata vezetést lát - a megcélzott régiók eloszlásán látszik, hogy hasonlóan látják a billegő államokat. Mivel rengeteg nyilvános közvéleménykutatás áll rendelkezésre, szinte bárki kiszámíthatja a két kampánynak legmegfelelőbb stratágiát - ezek nyilvánosságra hozása tehát nem árul el újdonságot az ellenfél számára.
Nem ez a helyzet azonban a technológia terén. Bár Obama online gépezete látható, a GOP eddig nem volt képes rá reagálni - s ez valószínűleg később sem változik majd - a republikánusok tervei eddig ismeretlenek maradtak. A fő kérdés, hogy képesek voltak-e az elmúlt évben a 72-órás programhoz hasonló újdonsággal előállni, esetleg azt jelentős mértékben továbbfejleszteni - a demokraták ugyanis az eltelt négy évben adaptálták e technológiát.
Magyarországon természetesen más a helyzet. A technológia nálunk is jelentős szerepet tölt be - gondoljunk csak az Amőbára az MSZP esetében, a mozgósításra a Fidesznél, vagy az online adatbázisépítésre az SZDSZ-ben - a stratégiák azonban máig dominálnak -s persze titokban maradnak. Hasonlóan amerikához, nálunk is voltak már 2002-ben biztos MSZP vagy Fidesz körzetek, ahol csak minimális kampány folyt, s akadtak billegő körzetek - a legtöbb erőforrást ide koncentrálták. Mivel az erőforrások szűkössége máig problémát jelent néhány pártnak - a Fidesz anyagi gondokkal küzd, az SZDSZ-nek pedig önkéntesek terén van jelentős lemaradása - nagy szerepe van annak, hogy mely területeken kampányolnak. Meghatározó továbbá, hogy az itthoni internet-penetráció elmarad a nyugati átlagtól, valamint az internetet politikai célból használók aránya is jóval alacsonyabb. Így az ICT fejlesztés egyenlőre nem járna elégséges költség/haszon aránnyal, tehát egyéb technológiai fejlesztésekre koncentrálnak a pártok.
A nagy kérdésre - tech vagy stratégia - tehát egyenlőre a válasz: 42.
Most pedig megyek és építek egy új hiperszámítógépet. Vigyázzatok az egerekkel!
Utolsó kommentek