Nemrég volt már szó a tech vs. stratégia kérdésről, de érdemes ezt egy kicsit továbbgondolni és a 2008-as elnökválasztásra alkalmazni. Meg lehet nézni a két kampány stratégia-videóját, elég sok a hasonlóság a kettő között. A technológiai részt nem említik - bár máshol találunk erre is utalásokat -, ezért gondoltam, hogy egy külön posztban lenne érdemes vele foglalkozni.

Hogy jobb megvilágításba kerüljön a jelenlegi helyzet időgépünkkel vissza kell repüljünk egészen 2004-ig. Ekkorra véglegesült ugyanis az a 72-órás program, amit már a 2002-es félidősben is teszteltek. Az utolsó három nap alatt történő mozgósításon alapuló program segítségével a Republikánusok (nem elfelejteni, hogy az iraki háború már több, mint egy éve tartott!) 20%-al növelni tudták szavazói bázisukat (igaz a Demokraták is értek el jelentős eredményeket). Bush szavazóinak száma 50-ről 62 millióra emelkedett, Kerry-re pedig 8 millióval több szavazatot adtak le, mint négy évvel korábban Gore-ra. Ez a négy milliós különbség javarészt a 72-órás programnak volt köszönhető, melyet azóta több országba exportáltak amerikai tanácsadók (egy speciális változata Magyarországon is megjelent a Fidesznél, igaz a kampánycsend és a részvételi listák titkossága miatt jelentősen át kellett alakítani).

Az elmúlt négy évben a Demokrata Párt sikeresen adaptálta a technológiát és már a 2006-os félidősön bebizonyosodott, hogy a két párt nagyjából egy szinten áll ebben. A GOP azóta is toldozgatja-foltozgatja a programot, jelentősen azonban nem tudták megújítani. Mindeközben a fejlesztési hangsúly áttevődött az online technológiák és az internet felé, amire a Demokraták hamar le is csaptak. Nem véletlen ez, hiszen az első országos politikusok, akik az internetre kampányukban jelentős hangsúlyt fektettek a demokraták közül kerültek ki (Clinton és Dean).

Míg tehát a GOP kénytelen egy négy éves technológiára alapozni, addig az amerikai baloldal már a holnap eszközeivel dolgozik. Lehetséges persze, hogy a csodafegyver ott lapul a Republikánus Párt 51-es körzetében, de nem túl valószínű. Egy ilyen technológiát ugyanis fokozatosan tesztelni és fejleszteni kell. 2006-ban nem láttuk jeleit, ahogy a jelöltválasztások során sem találkoztunk jelentős újítással. A Demokrata eszközök azonban jól láthatóak, s eddig is jelentős hatást gyakoroltak az eredményekre.

De melyek is ezek?

1, A közösségépítés virtualizálása. Obama tanácsadói ráéreztek, hogy az internetes közösségépítés trendjei politikai relevanciával is bírnak. A Facebook/MySpace sikere (vagy akár a LinkdIn) megmutatta, hogy az embereknek igenis van rá igényük, hogy kapcsolati hálójukat új dimenzióba helyezzék - s azt ott tovább bővítsék -, egymással megosszák gondolataikat és problémáikat. Ezt a célt szolgálják az olyan webes funkciók, mint a szomszédságban esedékes rendezvények keresésének lehetősége, de az is, hogy adomány elhelyezésekor ajánlanak nekünk két személyt, akik a mi környékünkről szintén támogatták a jelöltet.

2, Online adománygyűjtés. A kis összegű adományok promotálása megteremtette a lehetőséget bizonyos társadalmi csoportok számára, hogy szűk forrásaik ellenére is támogassák a jelöltet. Tipikusan e csoportokhoz tartózóak a diákok vagy éppen a szegényebb feketék.

3, A baltér alakítása és felkarolása. Hosszú ideje tartó folyamat, de az Egyesült Államokban jelentős baloldali (értsd: Demokrata szimpatizáns) túlsúly alakult ki az interneten. Obama ezt felkarolta azzal, hogy a my.barackobama-n lehetőség van blogot indítani. Ennek jelentősége óriási, gondoljunk csak a megszerzett email címekre a kommentelőkön keresztül, az agenda-setting megnövelt képességére, vagy az erőforrások diverzifikálására (a kampányszervezet ugyanis nem kell, hogy mindenre azonnal reagáljon, számos esetben ezt megteszik helyettük a bloggerek).

4, Online aktivizmus. Új lehetőségek nyíltak meg az önkéntesek alkalmazására is az internet segítségével. Ennek egyik példája a telefonos mozgósítás. Az automatizált hívásoknál - melyek a callcenterek segítségével viszonylag egyszerűen és gyorsan levezényelhetőek - viszont jóval eredményesebbek a személyes, kétirányú beszélgetések. Ez pedig a Skype, illetve a különböző VoIP alkalmazások korában már szinte ingyen is lehetséges. A regisztrált önkéntesek tehát emailben kaptak egy listát, s a rajta lévő telefonszámokat hívták végig. E módszerrel több százezer hívást tudtak lebonyolítani egy-egy jelöltválasztást megelőzően.

Természetesen a lista nem kizárólagos, pusztán néhány főbb elemét tartalmazza az online technológiák nyújtotta lehetőségeknek.

Ami azonban különösen megerősítette Obama-t, hogy nem pusztán az internetre koncentrált. Ron Paul volt a Republikánus jelölt, aki az internet segítségével befuthatott volna, azonban az online támogatók mellett nem érkeztek offline aktivisták. A Demokrata elnökjelölt mindeközben jelentős hangsúlyt fektetett arra, hogy országszerte aktivistákat képezzen ki. Nagyjából egy hónapja jelentették be, hogy mintegy 3600 vezető aktivistát képeznek ki (az Obama Táborok folytatásaként), akik a nyár során szavazókat regisztrálnak, új önkénteseket toboroznak, illetve segítenek további gyökérszervezeteket (grassroot-okat) kiépíteni.

Persze a GOP sem maradt teljesen tétlen az online területen. Legújabb húzásuk, hogy a szeptemberi konvención (ahol az elnökjelöltség is hivatalossá válik) elfogadandó pártplatformot (ez nagyjából a párt négyéves alapprogramja) megnyitották az internethasználók előtt. Bárki kommentálhat, javasolhat vagy kritizálhat szabadon, írásos vagy akár videó formátumban.

Tény azonban, hogy a technológiai versenyben jelenleg Demokrata vezetés látszik. Az online technológiák szépsége azonban, hogy gyorsan és viszonylag kis költséggel lehet őket üzembe helyezni, így néhány jó ötlet segítségével a Republikánusok még felzárkózhatnak.