Eljött hát a 2009-es év vége, a blog közben a megszűnés határára jutott, nem foglalkoztam vele, de közben persze végig hiányzott. Most jó lenne azt mondani, hogy időm engedi, s rendszeresen megosztok valamicske hírt, de nem lenne igaz. Időm nem engedi, mégis megpróbálom. Ha másért nem, hát mert ismét aktuális. 2008-ban öt hónappal az amerikai választások előtt álltam neki. Most öt hónap van a magyar választásokig. Úgy tűnik ez már csak így alakul. Talán most megy megint egy ideig. Majd nagyot szusszan és elhallgat. Aztán a mongóliai választások előtt öt hónappal megint újrakezdjük. Vagy nem. De ez most kevéssé számít. Indulunk, s meglátjuk mi lész belőle...
S ha már ilyen vészterhes időket élünk, mikor mindenki mindenkinek utolsó vérig való ellenfele, a szakmaiság helyett nyissunk humorral. Nem is egyel, de rögtön kettővel, csak így a PC (nem, nem a nemzetbiztonsági szakértőkre gondolok) jegyében. Nem túl kidolgozott egyik sem, de ahogy mondani szokták Karácsony előtti munkakerülésre tökéletesen alkalmasak.
Elsőként álljon itt a Fidelitas csodája, eme szinte Farkasházy Tivadari magasságokba emelkedő alkotás, melyen mosolygunk, talán értjük is (bár inkább nem), de úgy igazán csak ritkán szeretjük. Amúgy alkalmilag. Interaktivitását azonban nem kérdőjelezhetjük meg (bár a lassúság elég elszomorító...). A lényeg, hogy Mesterházy Attilát szabhatjuk ízlésünk szerint, amúgy csináld-magad-miniszterelnök szerűen. Mármint hajilag, szakállilag, bajuszilag. Hiána, Kiszel Tünde politikai stílust is teremtett (aki nem hiszi nézze meg az MDF EP-plakátjait). Alább az én alkotásom, egy ismert stylist-ot, Bokros Lajost és Matisyahu-t kereszteztem:
Mondanom sem kell ugyebár, az oldalt a Fidelitas készítette.
Következő időpocsékolásunk állomása egy vélhetően baloldalról indult kezdeményezés, melyben Orbán Viktort hozhatjuk össze a világ nagy vezetőivel (plusz Kiszel Tündével). Ennek pedig ilyen eredményei lesznek:
Hát így vitaindítónak ennyit, aztán később jövünk komolyabb dolgokkal is!
Utolsó kommentek