Update#1 - Kaptam egy levelet, melynek a lényege: a cikk a vélemény rovatban van, ezért kvázi oké a dolog. Úgy gondolom itt jön be egy fontos kérdés az online kiadványokkal kapcsolatban. Míg a nyomtatott újságban egyértelműen kiderül, hogy egy cikk vélemény-e vagy sem, addig az online verzióra ez nem igaz. Ha valaki egy linket követve megy a cikkre - mondjuk ebből a blogbejegyzésből - akkor sehol sem jelzik számára, hogy ez egy véleményrovatos cikk. Ez pedig visszavezet oda, amit alább írok.
Megvan a véleményem a magyar (nyomtatott) sajtóról. Nem túl pozitív. Álságos, a tényfeltárást mellőző, aktuális szelekkel többé kevésbé együtt forgó brigád (kivétel persze amelyik annyira elfogult, hogy szerinte a szél is csak egy irányból fújhat - kedvenc vezére popójából).
Éppen ezért nem nagyon szoktam kiakadni semmin. Kelet-Európa van itt, meg Balkán. Tudjuk ezt rég. De néha betelik a pohár.
Most olvasom a Népszabadság Online-t. Ezt találtam.
"Oroszország olyan lépéseket tett katonailag, politikailag, majd jogilag is, amelyek garantálják az ott élő emberek biztonságát. "
Igor Szavolszkij tollából származnak eme szavak. Nameg ezek is:
"A támadás kiemelt célpontjai között voltak a jogosan ott tartózkodó orosz békefenntartók."
"Oroszország véleménye világos: grúz agresszió történt. Nyilvánvaló etnikai tisztogatás és népirtás."
"Az álnok grúz támadás után húsz órával elindult az orosz ellencsapás, ami néhány nap alatt elérte a célját, megmentette az oszét nép nemcsak nemzeti, de puszta létét is. "
Sehol egy "Az itt megfogalmazott gondolatok nem tükrözik lapunk véleményét", vagy a leírtakért "semmilyen felelősséget nem vállalunk", vagy éppen egy kommentár, vélemény.
Bármi, amiből az europeer gondolkodó leszűrhetné a következtetést: itten most nem egy oltári nagy benyalásról van szó az orosz medve fenekébe; pusztán úgy gondolta a Népszabi, hogy megadja a lehetőséget mindkét félnek a megszólalásra.
Jó, nem vagyok nagy orosz-barát. Szavolszkij-t egyébként kedves embernek tartom, aki értelmes, a világot reálisan értékelni képes diplomata. A véleményével azonban - ami persze inkább a KB vagy a PB utószerveinek véleménye - leggyakrabban nem tudok azonosulni.
Nem is őt állítanám azonban most a kalózhajó szélére, hogy cápák közé vessem. Hanem a Népszabadság teljes szerzőgárdáját. És szerkesztőit. De még a takarítót is, aki ezek után nem mond fel.
Szavolszkij mondta, amit mondania kell. Ha nem mondja, mehet Szibériába havat kapálni. De mi a Népszabadság mentsége? Miért kellett ezt? És legfőképp, miért így?
Nem is írom most ezt tovább, mert túl sok indulat gyülemlett fel. Elmegyek a magyar tengerhez, talán egy kis zavartalan gondolkodás segít megoldani a rejtélyt.
A Népszabadságnak meg csak annyit üzennék: néha gondolkodni is kéne!
Utolsó kommentek