Sokat gondolkoztam az elmúlt időszakban az SZDSZ helyzetéről. Az utolsó kapcsolja le a villanyt - és hozza el az égőt - végítélet-érzéstől a liberális feltámadásig széles palettán válogathatunk jelzőkből a minipárt elmúlt bő éves teljesítményének leírására. Egyvalamit azonban le kell szögezni: lehet nem szeretni az SZDSZ-t - ahogy a magyar választók 95%-a gondolkodik - de kommunikációs tehetségük megkérdőjelezhetetlen.
Messziről indulok, de ami engem igazán érdekel a következő: mennyi tudatosság volt az elnökcserében? Tavaly márciusban éles vitákat folytattunk arról, vajon ki fog nyerni, s ez milyen következményekkel jár majd. Kóka és Fodor más irányvonalat adhattak a pártnak, ami a pártrendszer átrendeződéséhez vezethetett volna - miként az meg is történt. A fő vitatéma az volt, hogy ha nem jön be a megválasztott elnök programja, akkor lesz-e csere? Az időzítés mindenképp jó volt, hiszen ha egy éven belül cserélnek, akkor még mindig van egy fél ciklus az új arculat kialakítására. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kaptak egy éves tesztvezetést Kókáék. Ha valóban így történt, és számítottak egy esetleges cserére, akkor jól döntöttek, hiszen Kóka kapitány szépen falnak csapta az autót. Csak úgy repkedtek utána a testrészek, miniszterek, fb és igazgatósági tagok.
Találtak indokot is, a fantom-szavazók jelen(nem)léte tökéletes ürügy volt egy új választás kiírására. A végső lökést pedig minden bizonnyal a koalíciós szakítás adta meg. A madarasok támogatottsága addig is 2% (teljes népesség) illetve 3-4% (választani tudók ill. biztos szavazók) körül stagnált, de márciustól - tehát a koalíciós pártok perpatvarától kezdve - zuhanni kezdett. Ma egy százalékon vannak. Pontosan ott, ahol a MIÉP. Most 10 másodpercig lehet mosolyogni.
Letelt az idő, mennyünk tovább. Azért adtam 10 másodpercet, mert Fodor is kb. ennyi ideig örült, mielőtt belekezdett egy kőkemény kommunikációs dömpingbe. Először is nagyon jól látták a trendeket. A felszabaduló szavazói bázist az MSZP-től, a Fidesz felszívó erejét - ami viszont gyenge kötődésekre, sőt inkább pillanatnyi indulatokra épül - és az MDF próbálkozását, hogy jó középpályásként összeszedje a balról jobbra áramló szavazókat. Fodor így szépen bepozicionálta az SZDSZ-t - na nem középre - hanem a két nagy párt közé. Le is ült a vezetőkkel. Kivéve az MDF-el - ha ugye ugyan arra a szavazói bázisra hajtanak, akkor nem érdemes ingyen reklámot csinálni az ellenfélnek. Ráadásul eddig Dávid Ibolya volt a nagy leültető, több ötpártit kezdeményezett, mint bárki más a rendszerváltás óta. Ja, és még a Fidesz keretény tagozatával is leült, amit Semjén Zsolt személyesít meg. Az SZDSZ tehát folyamatosan ingyen médiafelületet kapott. És nekik még Chuck Norris sem kellett hozzá.
De ez nem volt elég, rátoltak egy fizetett kampányt is, így népszavazás után, választások előtt két évvel. Hogy honnan volt rá pénz most nem érdekes, volt. Jött vele szlogen is: Új elnök, új SZDSZ. Meg kell ugye nyugtatni az embereket, hogy ő nem olyan, aki zsinóron próbál mindenkit rángatni, és veszélyezteti az ország működését. Leszakadó MSZP szavazók, ugye.
Egy másik fontos kérdés Orbán Viktor motivációja. A volt miniszterelnök minden bizonnyal tisztában volt vele, hogy ha találkozik Fodorral, nagyjából a megsemmisüléstől menti meg az SZDSZ-t. Egyetlen aktussal legitimizálta Fodort, nemcsak a széles publikum, de még az elkötelezett Viktoriánusok között is. Kétségtelen, hogy az ő imázsának is jót tesz, ha tárgyalóképesnek mutatkozik, erről az oldaláról ugyanis nem igazán ismerik őt. Leszakadó MSZP szavazók, ugye.
Közvetve ráadásul az MSZP-t is megmentette Orbán. Fodor nyomulása ugyanis levette napirendről a kisebbségi kormányzást, mint fő témát. S minekután máig nem dőlt össze az ország, Gyurcsány nyugodtan kijelentheti, hogy: "látjátok gyerekek, rendben van itten minden. Nincsen semmi böszmeség". Az új ülésszakig valószínűleg nem is tér vissza a téma, ez pedig értékes időt adhat az MSZP-nek, hogy kicsit rendezzék a sorokat, és kidolgozzanak egy válságkommunikációs tervet.
Amiért én máig úgy vélem, 2010-ben (vagy 2010-ig?) bukik az SZDSZ, az a színvallás kényszere. Az MDF egyenlőre el tud lavírozgtni a két párt között, bár támogatásnövelésre ez nem volt elég. Az SZDSZ-nek pedig nemcsak, hogy ki kell nyírnia az MDF-et, hanem egy stagnációs stratégia alapján feltörni. Ráadásul az MDF már régen volt koalícióban a Fidesz-el, így számára jobban vállalható volt ez a taktika. Az SZDSZ alig három hónapja "szakított", élesek még az emlékek. Elfogytak Fodor tárgyalópartnerei is, így lassan kénytelen lesz választani. Ha megszavazza a költségvetése, akkor a szocializmus láncos kutyája lesz. Ha nem szavazza meg, országvesztő. Ha az előrehozott választásba belemegy...na akkor nem tudom mi lesz. Bár ez a legveszélyesebb stratégia, talán mégis itt van keresnivalója most Fodornak. A kérdés: 16-ra húz-e lapot Fodor?
Utolsó kommentek